Sziasztok, utoljára! :)
Szomorú mosollyal az arcomon írom az utolsó bejegyzést. Igen, az utolsót. Négy éve indult útjára a blog, ez idő alatt, több mint 9000 ember tévedt ide, aminek nagyon örülök. :) 2015-ben, amikor létrehoztam ezt a személyes dolgokkal- írással kapcsolatos felületet, nem gondoltam volna, hogy ilyen sok mindent kapok tőle.:) Ekkor kezdtem el feltölteni AFS-re, a CON fejezeteit, a frissítéseket sok esetben jeleztem, és Ti, drága olvasóim, Ti elolvastátok, kommenteltetek, feltöltöttetek! Ha Ti nem vagytok, én sem tartanék ott, ahol most. Nem lenne négy befejezett regényem, nem gondolkoznék azon, hogy kezdjek velük valamit, mert a kedves szavaitok, ésszerű hozzászólásaitok és az, hogy felhívtátok a figyelmem a hibákra, mind hozzájárult a fejlődésemhez. Nemrég el akartam kezdeni a CON-t, hogy elolvassam, mit írtam több, mint négy évvel ezelőtt, de az első pár sor után úgy éreztem, képtelen vagyok rá. Ezt tényleg én írtam? Jaj, de ciki! Aztán kapcsoltam: hülye vagyok? Hiszen innét indultam! Persze írtam már előtte is sztorikat, de ez volt az első, ami tényleg lekötött, szerettem írni, és ha Ti nem fogadjátok akkora szeretettel, amekkorával tettétek, biztos nem vált volna ennyire a részemmé az írás. Nekem a CON a kezdet, amire büszkén fogok mindig visszagondolni. Nem azért, mert tökéletes mű - messze áll attól -, Miattatok. Olvasókat, barátokat kaptam a történet által. Még ha nem is volt egy mestermű, beszippantott titeket, szerettétek olvasni. Ennél többet senki sem akarhat, aki ír.
Aztán a következő években sem maradt abba az írás, bár ti a CON-on kívül nem igen láttatok tőlem regényt. Sajnálom, hogy ez így alakult. Az AFS megszűnése sem javított a helyzeten, bár ebben az időszakban már úgy éreztem, kinőttem az oldalból, már nem volt olyan hatással rám, mint régen, másképp ítéltem meg, mint anno.
Az elmúlt két évben, négy regényt írtam meg. Perzselő érintés, Égető kapocs, ez egy két részes regény, ami romantikával és humorral van megtöltve. Aztán jött még egy romantikus, ahol a maffia is bekapcsolódik - nem a CON-hoz hasonló, sokkal komolyabb, mélyebb és felnőttebb regény. Néhány hete az első fantasy-mat fejeztem be, Azázel a pokol angyala címmel. Egyik sem sikerült volna, az AFS múlt és a kedves olvasóim/kritikusaim nélkül.
Hálás vagyok, örökké hálás leszek!
Most búcsúzom, de érzem, fogok még írni nektek! Lehet, hogy fél év vagy öt év elteltével, de fogok.
Sose adjátok fel az álmaitokat! Soha! Ezt senki sem veheti el tőletek, csak rajtatok áll, hogy megvalósítjátok-e őket. Tennünk kell értük! Én teszek/tenni fogok, mindig is!
Sziasztok!
Becca
2019. november 17., vasárnap
129. 10 hónap után ismét itt
Haliho!
Nos, nem jött össze a terv, miszerint rendszeresen fogok blogolni. Őszintén szólva talán egy hete jutott eszembe, hogy hoppá, nekem van egy blogom is. Sejthetitek, nem csak témák nem voltak, amiről írhattam volna, de még a tényt is elfelejtettem, hogy én amúgy blogolok - vagyis blogoltam.
Most elkezdhetném fosni a szót, de nem látom értelmét. Ezen a blogon már nem. Talán elkezdek egy újat, ahol tiszta lappal indíthatok. Túl sok minden történt velem a blog kezdete óta, már nem érzem magam ugyanannak az embernek, és nem szeretnék már ezen a felületen, annak a lánynak az életébe beleirkálni, aki a sűrű bejegyzésekkor voltam.:)
Nos, nem jött össze a terv, miszerint rendszeresen fogok blogolni. Őszintén szólva talán egy hete jutott eszembe, hogy hoppá, nekem van egy blogom is. Sejthetitek, nem csak témák nem voltak, amiről írhattam volna, de még a tényt is elfelejtettem, hogy én amúgy blogolok - vagyis blogoltam.
Most elkezdhetném fosni a szót, de nem látom értelmét. Ezen a blogon már nem. Talán elkezdek egy újat, ahol tiszta lappal indíthatok. Túl sok minden történt velem a blog kezdete óta, már nem érzem magam ugyanannak az embernek, és nem szeretnék már ezen a felületen, annak a lánynak az életébe beleirkálni, aki a sűrű bejegyzésekkor voltam.:)
2019. január 20., vasárnap
128. Minden és semmi
Sziasztok!
Ígéretemhez híven itt vagyok, hogy újra belevessem magam a blogolásba, bár nincs túl sok ötletem, hogy miről írhatnék. Lehetne, hogy a régi terv szerint haladok, és elkezdek könyvekről értékelést írni, de ezt még át kell gondolnom. Annyi van már, mint a nyúlbogyó, nem tudom, milyen új dolgot tudnék belecsempészni. :D
Szeretnék, tényleg szeretnék valami tematika szerint haladni, és egy témában blogolni, mert annak nem sok értelmét látom, hogy néha bejelentkezem, elmondom, hogy most ez és ez jó volt, de az meg szar, és elmesélek néhány dolgot, ami velem történt.
Nagyon kevesen olvassátok már a blogom.:/ Ez teljes mértékben az én hibám, mert tényleg baromira elhanyagoltam és nagyon sokáig nem adtam semmi életjelet. De azért szeretnék újra visszacsábítani mindenkit, ha tényleg működni fog ez a dolog ( ha nem, akkor értelme nincs, ugyebár )
Visszatérve a témákhoz, gondolkoztam azon is, hogy írással kapcsolatos dolgokról beszélnék - kihagyások, szünetek, nehéz időszak, nehézségek, stb. Jó téma lenne, de nem érzem magam annyira hozzáértőnek, hogy erről írjak, plusz nem lenne igazán közönsége a dolognak.
A héten egyébként olvastam egy könyvet, amiről lehet, hogy írok egy bejegyzést, hogy megnézzük, működne-e a dolog. Addig is, puszi nektek! Szép vasárnapot!
Ígéretemhez híven itt vagyok, hogy újra belevessem magam a blogolásba, bár nincs túl sok ötletem, hogy miről írhatnék. Lehetne, hogy a régi terv szerint haladok, és elkezdek könyvekről értékelést írni, de ezt még át kell gondolnom. Annyi van már, mint a nyúlbogyó, nem tudom, milyen új dolgot tudnék belecsempészni. :D
Szeretnék, tényleg szeretnék valami tematika szerint haladni, és egy témában blogolni, mert annak nem sok értelmét látom, hogy néha bejelentkezem, elmondom, hogy most ez és ez jó volt, de az meg szar, és elmesélek néhány dolgot, ami velem történt.
Nagyon kevesen olvassátok már a blogom.:/ Ez teljes mértékben az én hibám, mert tényleg baromira elhanyagoltam és nagyon sokáig nem adtam semmi életjelet. De azért szeretnék újra visszacsábítani mindenkit, ha tényleg működni fog ez a dolog ( ha nem, akkor értelme nincs, ugyebár )
Visszatérve a témákhoz, gondolkoztam azon is, hogy írással kapcsolatos dolgokról beszélnék - kihagyások, szünetek, nehéz időszak, nehézségek, stb. Jó téma lenne, de nem érzem magam annyira hozzáértőnek, hogy erről írjak, plusz nem lenne igazán közönsége a dolognak.
A héten egyébként olvastam egy könyvet, amiről lehet, hogy írok egy bejegyzést, hogy megnézzük, működne-e a dolog. Addig is, puszi nektek! Szép vasárnapot!
2019. január 9., szerda
127. Helloka
Boldog új évet!
Nagyon fura, hogy megint írok egy bejegyzést.:D A legutóbbi alkalom óta nem telt el több hónap, ahogy az mostanában szokásommá vált. Szóval háromszoros hurrá! Viccet félretéve, tényleg megpróbálok sűrűbben blogolni. Tudom, annyiszor szajkóztam már ezt, de tényleg igyekszem! :D
Úgy gondoltam, egy kis évértékelőt írok, mert azért a 2018 egy olyan év volt, ami megérdemli, hogy beszéljünk róla. És akkor utána néhány terv erre az évre.
Szóóóóval...
2018.
Hazudnék, ha azt mondanám, sok jót vártam ettől az évtől. Novemberben volt egy csúnya szakításom, ami nagyon megviselt. Sokáig nem találtam magamra. Az írás volt az, ami segített. Csak hónapokkal később jöttem rá, hogy amiket leírtam a regényemben, az néhány ponton egyezik azzal, ami velem történt, illetve, amit nekem is tennem kellene.:') Ez volt az, ami igazán átlendített. Mert oké, ha a szereplőimet irányítva okos tudok lenni, de ha ezt nem csinálom meg a való életben is, akkor a szavak csak szavak maradnak.
Sok változást hozott ez az év. Mind kívül, mind belül. Nem tudom csajok, ti hogy vagytok vele, de nekem van egy olyan szokásom, hogy szakítás után megváltoztatom a frizurámat. Legutóbb ezért lettem szőke, ami nagyszerű döntés volt. Na, már most úgy döntöttem, hogy levágatom a hajam. Nagy császár akartam lenni, úgyhogy egyből a nyakam aljáig érőt vágattam - a derékig érőből. Abban a pillanatban, hogy megszárították a hajamat, tudtam, hogy világi ökör voltam. Bőgni tudtam volna, mert nagyon nem én voltam. Egészen addig felgumizott hajjal jártam mindenhova, míg elviselhető hosszúságúra nem nőtt.
Abbahagytam az edzést, és nem figyeltem a kajára - ez volt a második ostoba döntésem. Mivel olyan alkat vagyok, aki hajlamos a hízásra, természetesen elkezdtek felszaladni a plusz kilók. A formám, amin közel másfél évig dolgoztam eltűnt a fenébe.
Belül mit változtam?
Úgy érzem, sokkal magabiztosabb lettem, és eddig sem volt célom megfelelni másoknak, de most még jobban erősödött ez a tulajdonságom. Ráadásul most már biztosan tudom, hogy mindig hallgatnom kell a megérzéseimre. Kis dolgoknak tűnhet, de ha belegondolunk, még sem az. Legalábbis számomra nem az.
2018-ban megírtam három regényt. Ezekről írtam már, úgyhogy nem fejteném ki bővebben, mert biztosan uncsi már a téma.:) Szerintem sokat fejlődtem az írásban, és a visszajelzések alapján ez tényleg így van.
2018-ban újra rám talált a régi szerelmem: lovagolni kezdtem. Nem tudhatjátok, de régen éltem-haltam a lovaglásért, volt egy lovam is, és hát ez egy nagy öröm és fájó pont is az életemben. Öt évig egyáltalán nem mentem lovak közelébe, aztán egyszer elhívtak egy helyre lovagolni, de borzalmas volt, úgyhogy újabb négy évig nem lovagoltam. De nyáron egy olyan helyen kötöttem ki, ahová ahogy belépek, elfeledkezem mindenről. Tényleg teljesen kikapcsol. Nem csak időszakos képszakadás, hanem teljes. És ez baromi jó érzés. Feltöltődöm és boldoggá tesz.
Eljutottam egy olyan pontra, ahol már nem kételkedem. Nem kezdek azon agyalni, mi lett volna HA. Nem kérdőjelezem meg azokat a dolgokat, amik befolyásolják az életemet. Biztosan tudom, hogy minden okkal történik. Nem véletlenül csukódik be egy ajtó, és nyílik ki egy másik, aminek eddig a közelébe sem mentél. Hiszem, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell. Abba az irányba halad az életem, amerre kell, még ha néha furán is nézek emiatt.
Úgy érzem, tanulságos volt ez az év. Tanulságos és jó.
No, és mi tervem van 2019-re?
Nem kell nagy ördöngösségekre gondolni, egész apró dolgokat szeretnék teljesíteni.
Nyilván szeretném végre a diplomámat a kezemben tartani, ezt nem is részletezném tovább.
Szeretném, ha végre királyul tudnék angolul dumálni.
Nem újévi fogadalom, mert nem hiszek benne, de elkezdtem újra normálisan kajálni. Jó, némi motivációm van, ugyanis tesómmal fogadást kötöttünk, és biztosan nem én fogom elveszíteni.:D Nagyon szeretném visszakapni a formámat, és még jobban csinálni belőle. Nem érzem jól magamat úgy a bőrömben, hogy ez a tíz kiló rajtam van. Hazudhatnék, mondhatnám, hogy nem zavar, de nem teszem. Viszont azt is tudom, nem fog rajtam maradni, mert ha elhatározom magam, akkor bármire képes vagyok.
Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, újabb regényeket szeretnék megírni. Még decemberben elkezdtem három regényt is, de az egyiket tartom most csak szem előtt. Ebben visszatérek a fantasy világához, amit jó pár évig hanyagoltam.:) Szeretném ezt, és a következő részét is megírni, de persze nem zárkózom el más ötlet elől.:) Már megtanultam, hogy az ötlet talál meg, nem én őt, és hiába akarok valamit megírni, nem mindig működik a dolog.
Persze vannak még más terveim is, de ezeket tartom a legfontosabbnak.
Nektek milyen tervetek van erre az évre? Mit szeretnétek mindenképpen elérni? :)
Nagyon fura, hogy megint írok egy bejegyzést.:D A legutóbbi alkalom óta nem telt el több hónap, ahogy az mostanában szokásommá vált. Szóval háromszoros hurrá! Viccet félretéve, tényleg megpróbálok sűrűbben blogolni. Tudom, annyiszor szajkóztam már ezt, de tényleg igyekszem! :D
Úgy gondoltam, egy kis évértékelőt írok, mert azért a 2018 egy olyan év volt, ami megérdemli, hogy beszéljünk róla. És akkor utána néhány terv erre az évre.
Szóóóóval...
2018.
Hazudnék, ha azt mondanám, sok jót vártam ettől az évtől. Novemberben volt egy csúnya szakításom, ami nagyon megviselt. Sokáig nem találtam magamra. Az írás volt az, ami segített. Csak hónapokkal később jöttem rá, hogy amiket leírtam a regényemben, az néhány ponton egyezik azzal, ami velem történt, illetve, amit nekem is tennem kellene.:') Ez volt az, ami igazán átlendített. Mert oké, ha a szereplőimet irányítva okos tudok lenni, de ha ezt nem csinálom meg a való életben is, akkor a szavak csak szavak maradnak.
Sok változást hozott ez az év. Mind kívül, mind belül. Nem tudom csajok, ti hogy vagytok vele, de nekem van egy olyan szokásom, hogy szakítás után megváltoztatom a frizurámat. Legutóbb ezért lettem szőke, ami nagyszerű döntés volt. Na, már most úgy döntöttem, hogy levágatom a hajam. Nagy császár akartam lenni, úgyhogy egyből a nyakam aljáig érőt vágattam - a derékig érőből. Abban a pillanatban, hogy megszárították a hajamat, tudtam, hogy világi ökör voltam. Bőgni tudtam volna, mert nagyon nem én voltam. Egészen addig felgumizott hajjal jártam mindenhova, míg elviselhető hosszúságúra nem nőtt.
Abbahagytam az edzést, és nem figyeltem a kajára - ez volt a második ostoba döntésem. Mivel olyan alkat vagyok, aki hajlamos a hízásra, természetesen elkezdtek felszaladni a plusz kilók. A formám, amin közel másfél évig dolgoztam eltűnt a fenébe.
Belül mit változtam?
Úgy érzem, sokkal magabiztosabb lettem, és eddig sem volt célom megfelelni másoknak, de most még jobban erősödött ez a tulajdonságom. Ráadásul most már biztosan tudom, hogy mindig hallgatnom kell a megérzéseimre. Kis dolgoknak tűnhet, de ha belegondolunk, még sem az. Legalábbis számomra nem az.
2018-ban megírtam három regényt. Ezekről írtam már, úgyhogy nem fejteném ki bővebben, mert biztosan uncsi már a téma.:) Szerintem sokat fejlődtem az írásban, és a visszajelzések alapján ez tényleg így van.
2018-ban újra rám talált a régi szerelmem: lovagolni kezdtem. Nem tudhatjátok, de régen éltem-haltam a lovaglásért, volt egy lovam is, és hát ez egy nagy öröm és fájó pont is az életemben. Öt évig egyáltalán nem mentem lovak közelébe, aztán egyszer elhívtak egy helyre lovagolni, de borzalmas volt, úgyhogy újabb négy évig nem lovagoltam. De nyáron egy olyan helyen kötöttem ki, ahová ahogy belépek, elfeledkezem mindenről. Tényleg teljesen kikapcsol. Nem csak időszakos képszakadás, hanem teljes. És ez baromi jó érzés. Feltöltődöm és boldoggá tesz.
Eljutottam egy olyan pontra, ahol már nem kételkedem. Nem kezdek azon agyalni, mi lett volna HA. Nem kérdőjelezem meg azokat a dolgokat, amik befolyásolják az életemet. Biztosan tudom, hogy minden okkal történik. Nem véletlenül csukódik be egy ajtó, és nyílik ki egy másik, aminek eddig a közelébe sem mentél. Hiszem, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell. Abba az irányba halad az életem, amerre kell, még ha néha furán is nézek emiatt.
Úgy érzem, tanulságos volt ez az év. Tanulságos és jó.
No, és mi tervem van 2019-re?
Nem kell nagy ördöngösségekre gondolni, egész apró dolgokat szeretnék teljesíteni.
Nyilván szeretném végre a diplomámat a kezemben tartani, ezt nem is részletezném tovább.
Szeretném, ha végre királyul tudnék angolul dumálni.
Nem újévi fogadalom, mert nem hiszek benne, de elkezdtem újra normálisan kajálni. Jó, némi motivációm van, ugyanis tesómmal fogadást kötöttünk, és biztosan nem én fogom elveszíteni.:D Nagyon szeretném visszakapni a formámat, és még jobban csinálni belőle. Nem érzem jól magamat úgy a bőrömben, hogy ez a tíz kiló rajtam van. Hazudhatnék, mondhatnám, hogy nem zavar, de nem teszem. Viszont azt is tudom, nem fog rajtam maradni, mert ha elhatározom magam, akkor bármire képes vagyok.
Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, újabb regényeket szeretnék megírni. Még decemberben elkezdtem három regényt is, de az egyiket tartom most csak szem előtt. Ebben visszatérek a fantasy világához, amit jó pár évig hanyagoltam.:) Szeretném ezt, és a következő részét is megírni, de persze nem zárkózom el más ötlet elől.:) Már megtanultam, hogy az ötlet talál meg, nem én őt, és hiába akarok valamit megírni, nem mindig működik a dolog.
Persze vannak még más terveim is, de ezeket tartom a legfontosabbnak.
Nektek milyen tervetek van erre az évre? Mit szeretnétek mindenképpen elérni? :)
2018. december 3., hétfő
126. Bocsi, bocsi, még élek
Sziasztok!
Igen, elhanyagolom a blogot, nem írok soha semmiről, se kritikát, se ajánlót, de még a napjaimról sem. Nem akarok hazudni: nincs sem időm, sem kedvem a blogoláshoz. Lehet, hogy ez egy idő után változni fog, de ehhez nem fűznék nagy reményeket.
Helyzetjelentés:
Vizsgáim, beadandóim vannak, jövő csütörtökön lesz az utolsó beadandóm, addig valahogy túl kell élnem. Bár még csak kedd van, de már vagy három kisebb agyvérzést kaptam. Ma zh-t írok, amiből konkrétan semmit nem tudok. Dupla ciki, mert próbáltam tanulni, de annyira száraz, értelmetlen, sz*r az anyag, hogy alig maradt meg valami. Hát nem kívánom senkinek ezt a pompás élményt.
Na de öröm az ürömben: vasárnap ( igen, amikor tanulnom kellett volna) befejeztem egy újabb regényt. *-* Ami azt jelenti, hogy ebben az évben sikerült 3 történetet végigírnom. Büszke vagyok magamra, különösen azért, mert eddig nem volt a hátam mögött egy befejezett sztori sem. Nem tudom, mitől táltosodtam így meg. Talán végre megértem a feladathoz? (hehe) A lényeg, hogy elkészültem a regénnyel, ami szerintem messze a legjobb írásom lett. De komolyan, mindenféle fényezés nélkül. Kicsit úgy érzem, felülmúltam önmagamat. Különösen, ha az első sztorikhoz hasonlítom, célzom itt a CON-ra. :D
Íme, egy kis ízelítő:
Lori megesküdött, hogy bosszút áll. A nő, aki utálja az erőszakot, hajlandó belevágni egy bosszúhadjáratba, hogy megfizessen a szerelme gyilkosainak.
De minden remény veszni látszik…
Az utolsó esélye Hyland, a veszélyes és sötét férfi, aki hajlandó lenne segíteni neki. De feltételei vannak. Olyanok, amikbe Lori, ha beleegyezik, talán belerokkan.
Szorít az idő, és ő az utolsó, aki segíthet neki.
Olyan döntést hoz, ami az egész további életére hatással lesz. Felégeti, elpusztítja azt a világot, amiben addig élt. Az elveit lerombolja, egy olyan életben találja magát, ahonnét legszívesebben elmenekülne. De nem tud elfutni. Nem teheti meg. Ígéretet tett.
Igen, elhanyagolom a blogot, nem írok soha semmiről, se kritikát, se ajánlót, de még a napjaimról sem. Nem akarok hazudni: nincs sem időm, sem kedvem a blogoláshoz. Lehet, hogy ez egy idő után változni fog, de ehhez nem fűznék nagy reményeket.
Helyzetjelentés:
Vizsgáim, beadandóim vannak, jövő csütörtökön lesz az utolsó beadandóm, addig valahogy túl kell élnem. Bár még csak kedd van, de már vagy három kisebb agyvérzést kaptam. Ma zh-t írok, amiből konkrétan semmit nem tudok. Dupla ciki, mert próbáltam tanulni, de annyira száraz, értelmetlen, sz*r az anyag, hogy alig maradt meg valami. Hát nem kívánom senkinek ezt a pompás élményt.
Na de öröm az ürömben: vasárnap ( igen, amikor tanulnom kellett volna) befejeztem egy újabb regényt. *-* Ami azt jelenti, hogy ebben az évben sikerült 3 történetet végigírnom. Büszke vagyok magamra, különösen azért, mert eddig nem volt a hátam mögött egy befejezett sztori sem. Nem tudom, mitől táltosodtam így meg. Talán végre megértem a feladathoz? (hehe) A lényeg, hogy elkészültem a regénnyel, ami szerintem messze a legjobb írásom lett. De komolyan, mindenféle fényezés nélkül. Kicsit úgy érzem, felülmúltam önmagamat. Különösen, ha az első sztorikhoz hasonlítom, célzom itt a CON-ra. :D
Íme, egy kis ízelítő:
Lori megesküdött, hogy bosszút áll. A nő, aki utálja az erőszakot, hajlandó belevágni egy bosszúhadjáratba, hogy megfizessen a szerelme gyilkosainak.
De minden remény veszni látszik…
Az utolsó esélye Hyland, a veszélyes és sötét férfi, aki hajlandó lenne segíteni neki. De feltételei vannak. Olyanok, amikbe Lori, ha beleegyezik, talán belerokkan.
Szorít az idő, és ő az utolsó, aki segíthet neki.
Olyan döntést hoz, ami az egész további életére hatással lesz. Felégeti, elpusztítja azt a világot, amiben addig élt. Az elveit lerombolja, egy olyan életben találja magát, ahonnét legszívesebben elmenekülne. De nem tud elfutni. Nem teheti meg. Ígéretet tett.
2018. június 23., szombat
125. Második regény
Sziasztok!
Vagy lehet a szia helytállóbb lenne, ugyanis nem hiszem, hogy még túl sokan olvassátok a blogot. Eléggé elhanyagoltam, úgyhogy nem is csodálkozom ezen.
Viszont muszáj leírnom, még ha senki sem olvassa, akkor is, hogy befejeztem a második regényemet. Az elsőszámú befejezettem folytatása, vagyis a második része. Sorozatnak tervezem, aminek a másik két része két teljesen más emberke szemszögéből fog íródni. Ám nem ezután. Legalábbis ez a terv.
Hogy érzem magam jelen pillanatban?
Borzalmasan.
Mint aki teljesen üres és nem is tudom pontosan megfogalmazni.
Egy részem odalett.
Szívemet-lelkemet beletettem az írásba, és igen, most, hogy vége a történetnek és el kell engednem a szereplőimet, a lelkem romokban hever.
Nagyon rossz érzés.
Azt hittem, szimplán boldog és megkönnyebbült leszek, amikor lezárom a történetet, de ezek közül egyiket sem érzem.
Fura.
Vagy lehet a szia helytállóbb lenne, ugyanis nem hiszem, hogy még túl sokan olvassátok a blogot. Eléggé elhanyagoltam, úgyhogy nem is csodálkozom ezen.
Viszont muszáj leírnom, még ha senki sem olvassa, akkor is, hogy befejeztem a második regényemet. Az elsőszámú befejezettem folytatása, vagyis a második része. Sorozatnak tervezem, aminek a másik két része két teljesen más emberke szemszögéből fog íródni. Ám nem ezután. Legalábbis ez a terv.
Hogy érzem magam jelen pillanatban?
Borzalmasan.
Mint aki teljesen üres és nem is tudom pontosan megfogalmazni.
Egy részem odalett.
Szívemet-lelkemet beletettem az írásba, és igen, most, hogy vége a történetnek és el kell engednem a szereplőimet, a lelkem romokban hever.
Nagyon rossz érzés.
Azt hittem, szimplán boldog és megkönnyebbült leszek, amikor lezárom a történetet, de ezek közül egyiket sem érzem.
Fura.
2018. május 19., szombat
124. Happy day
Sziasztok!
Sajnos mostanában elég összevissza jönnek a bejegyzések, éppen amikor rám jön, hogy valamit írni kellene, és a blog ugrik be elsőre. Elég kevés ilyen alkalom van, úgyhogy muszáj ilyenkor írnom egy-két sort.
Szóóóóóval...
Elég nehéz időszakon vagyok túl. Az egyetem ebben a félévben elég sok volt. A sok idegeskedés kikészített... olyannyira, hogy még a szervezetem is vacakolt. Úgyhogy tényleg a poklok poklát jártam meg, de most talán vége van már.
Elég sok mindenen kellett gondolkoznom, és döntésre jutnom. Nehéz volt, de megtettem mindent annak érdekében, hogy olyan döntések szülessenek, amik engem védenek. Túl sokáig voltam tekintettel másokra - mindig azt néztem, kinek mi a jó, csak utána jöttem én. Elég volt. Eljutottam odáig, hogy nem érdekel senki, és hogy ki mit mondd. Mert már egy kezemen meg tudom számolni, hány embernek érdekel a véleménye, és mennyinek adok a szavára.
De elég a negatív dolgokból!
Ma nagyon jó napom volt! :D
Tavaly nyáron melóztam egy helyen, ma ismét voltam, és nagyon jó volt. A főnökömmel sokat és baromi jót dumcsiztunk, nem is munkának éltem meg a mai napot, hanem kikapcsolódásnak. Aztán találkoztam a legjobb barátnőmmel. Igaz, hogy az elmúlt időszakban párszor összeszólalkoztunk, amikben részben volt igazam, és haragudtam rá, de ez nagyon hamar elmúlt. A sok jó pillanat, az emlékek seperc alatt kitörölték a rosszakat. Ma is nagyon jó volt vásárolgatni, beszélgetni. Olyan jó, hogy van egy olyan barátnőm, akivel mindenről tudok beszélni. Tényleg mindenről! Aki előtt semmi titkom nincs, mert nem érzem úgy, hogy nem mondhatok el neki bármit. Ráadásul ma még egy dologgal hozzájárult a jókedvemhez. A drága barátnőm, aki pár hónapja még utált olvasni, ma kivégezte a regényemet! :D Folyamatosan követelte a folytatást, ma vásárlás közben is azzal nyaggatott, hogy mondjam már el neki, hogy mi fog történni.
Nagyon boldoggá tett. Rohadt jó érzés volt kihallani a hangjából, hogy mennyire kíváncsi, hogy őszintén érdekli a folytatás, és mennyire tetszik neki. Nincs is nagyobb dicséret, mint ez. Ezekért az érzésekért megírta annyiszor átvirrasztani az éjszakát.
Tudom, hogy ezt kell csinálnom! Egyszerűen nincs más, amit akarok. Csak leülni, írni, elfeledkezni a világról, és megteremteni egy másikat, ahova később nem csak én, hanem mások is elmenekülhetnek. Akarok adni az embereknek egy kis boldogságot, amihez nem kell mást tennem, minthogy megírok újabb és újabb regényt.:)
Kellemes Pünkösdöt mindenkinek!
Sajnos mostanában elég összevissza jönnek a bejegyzések, éppen amikor rám jön, hogy valamit írni kellene, és a blog ugrik be elsőre. Elég kevés ilyen alkalom van, úgyhogy muszáj ilyenkor írnom egy-két sort.
Szóóóóóval...
Elég nehéz időszakon vagyok túl. Az egyetem ebben a félévben elég sok volt. A sok idegeskedés kikészített... olyannyira, hogy még a szervezetem is vacakolt. Úgyhogy tényleg a poklok poklát jártam meg, de most talán vége van már.
Elég sok mindenen kellett gondolkoznom, és döntésre jutnom. Nehéz volt, de megtettem mindent annak érdekében, hogy olyan döntések szülessenek, amik engem védenek. Túl sokáig voltam tekintettel másokra - mindig azt néztem, kinek mi a jó, csak utána jöttem én. Elég volt. Eljutottam odáig, hogy nem érdekel senki, és hogy ki mit mondd. Mert már egy kezemen meg tudom számolni, hány embernek érdekel a véleménye, és mennyinek adok a szavára.
De elég a negatív dolgokból!
Ma nagyon jó napom volt! :D
Tavaly nyáron melóztam egy helyen, ma ismét voltam, és nagyon jó volt. A főnökömmel sokat és baromi jót dumcsiztunk, nem is munkának éltem meg a mai napot, hanem kikapcsolódásnak. Aztán találkoztam a legjobb barátnőmmel. Igaz, hogy az elmúlt időszakban párszor összeszólalkoztunk, amikben részben volt igazam, és haragudtam rá, de ez nagyon hamar elmúlt. A sok jó pillanat, az emlékek seperc alatt kitörölték a rosszakat. Ma is nagyon jó volt vásárolgatni, beszélgetni. Olyan jó, hogy van egy olyan barátnőm, akivel mindenről tudok beszélni. Tényleg mindenről! Aki előtt semmi titkom nincs, mert nem érzem úgy, hogy nem mondhatok el neki bármit. Ráadásul ma még egy dologgal hozzájárult a jókedvemhez. A drága barátnőm, aki pár hónapja még utált olvasni, ma kivégezte a regényemet! :D Folyamatosan követelte a folytatást, ma vásárlás közben is azzal nyaggatott, hogy mondjam már el neki, hogy mi fog történni.
Nagyon boldoggá tett. Rohadt jó érzés volt kihallani a hangjából, hogy mennyire kíváncsi, hogy őszintén érdekli a folytatás, és mennyire tetszik neki. Nincs is nagyobb dicséret, mint ez. Ezekért az érzésekért megírta annyiszor átvirrasztani az éjszakát.
Tudom, hogy ezt kell csinálnom! Egyszerűen nincs más, amit akarok. Csak leülni, írni, elfeledkezni a világról, és megteremteni egy másikat, ahova később nem csak én, hanem mások is elmenekülhetnek. Akarok adni az embereknek egy kis boldogságot, amihez nem kell mást tennem, minthogy megírok újabb és újabb regényt.:)
Kellemes Pünkösdöt mindenkinek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)