2017. november 28., kedd

119. Helló megint

Sziasztok!

Az idejét nem tudom már, mikor jelentkeztem, de most eljött az ideje. Nem csak azért, mert Dórikától kaptam egy kihívásos dolgot, hanem mert ezer éve nem blogoztam már. Az igazság az, nem igazán tudok témát hozni, nincs kedvem a kritika íráshoz, az aktuális regényeimről, amik készülgetnek, azokról pedig nem szeretnék beszélni. Szóval marad a saját kis uncsi életem boncolgatása. Ami nem igazán túl izgalmas másoknak, bár lehet jó lenne, ha kiírnám magamból a problémákat. Na nem tudom, még átgondolom a dolgokat, aztán lesz, ami lesz.

Annak ellenére, hogy eltűntem, még ugyanúgy írok, próbálok végre befejezni valamit, és minőségit alkotni. Hogy mi lesz belőle, az még a jövő zenéje.
De nézzük, Dorcsa kihívását! Köszike Dorcsusz!

Szabályok
  1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.
  2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.
  3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.
  4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni.
  5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod. +1. Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.
"Az az ember, aki a tömeget követi, soha nem fog messzebbre jutni, mint a tömeg. Aki viszont hajlandó egyedül sétálni, sokkal valószínűbb, hogy olyan helyekre is eljut, ahova még nem jutott el senki. "
Einstein

Azzal kezdeném, hogy én nem fogok kérdéseket feltenni,és embereket megjelölni, hiába ez a szabály, sorry. :))

1. Ennyi idősen mit mondanál a gyerekkori énednek?
Hmm... talán azt, hogy állj ki az álmaid mellett, és ne érdekeljen, hogy százszor elbuksz, fuss újra neki. A kitartás és a befektetett munka megfogja hozni a gyümölcsét.

2. Ha lehetőséged nyílna rá, hogy egy könyvet írhass, milyen témában írnád? Milyennek képzeled el a tökéletes főszereplőket?
Lehetőségem van, próbálom is írni, már csak idő kérdése, hogy kész legyen végre egy regényem. Az igazság, hogy úgy érzem, és a fantasy és a kicsit sötétebb témában vagyok leginkább otthon, bár próbálkozom mással is, közte a romantikus műfajjal. Szóval van szárnypróbálgatás, az biztos.
Tökéletes főszereplő... szerintem ilyen nincs. A tökéletesség unalmas. Valami plusz, valami kis plusz kell, amitől nem lesz tökéletes. Amitől jó lesz egy szereplő, az szerintem a jellemfejlődés, illetve az, hogy átmenjenek az olvasóknak az érzések, amik lejátszódnak bennük. 

3. Ha egy film/sorozat/könyv szereplője lennél, milyen karaktert alakítanál szívesen?
Nehéz kérdés, mindenképpen valami love story szereplője lennék, ahol hatalmas kémia van, és némi szenvedés után egymásra találnak az emberek, hogy aztán örök szerelemben éljenek. 

4. Ki a példaképed, és miért pont ő?
NIncs ilyen ember.

5. Ha egy tárgy lennél, mi lennél szívesen? 
Imádom ezt a kérdést. :'D Zongora lennék.

6. Ha elmennél egy jóshoz, és egy kérdésed lehetne, mit kérdeznél meg?
Sikerül-e mindent elérnem, amire vágyom?

7. Milyen számodra a tökéletes lakás/szoba? 
Pontosan nem tudnám leírni, a lényeg az, hogy amikor belépek, az aznapi gondok egy pillanat alatt feledésbe merüljenek, és megkönnyebbült sóhajjal lépjem át a küszöböt. Szóval a lényeg, hogy harmóniát érezzek. 

8.Ha bárhova ingyen utazhatnál a világon, melyik 3 országba utaznál el és mit néznél meg ott?
Első: Peru - Machu Piccu
Második : Amerika  - itt nagyon sok mindent, vagy inkább mindent
Harmadik: Skócia - Glamis 

KÖszi puszi!

2017. május 30., kedd

118. Who am I?

Nem találom a helyemet, ahogy az utamat sem. A napjaim egyhangúan telnek, de szinte semmi örömöm nincs bennük. NIncs, ami arra sarkallna, hogy jobb legyek, vagy motiváljon. Úgy érzem, elfáradtam és semmi sem jó. Egyszerűen nem működik semmi, minden katasztrófális káosz körülöttem. De talán én még nagyobb káosz vagyok. Úgy érzem, mintha egy tollpihe lennék, amit a szél ide-oda fúj, nincs egy pillanat maradásom sem. Csak éppen nem tudom, merre és miért fúj.
Egyszerűen életunt vagyok, nincs ami őszinte boldogsággal töltsön el. Vagyis de, az írás...de mostanában ez sem úgy megy, ahogy kellene.
Minden szar.
Nem tudom, mit akarok, és ez még szarabb.
Le kellene tisztáznom magamban a dolgokat, célokat kitűzni, de nincs időm és erőm sem. Momentán úgy érzem magam, mint egy 80 évet leélt öregasszony.
Legszívesebben sírnék tehetetlenségemben, de még az sem megy. Totál kiégtem érzelmileg.

2017. január 25., szerda

117. Első félév pipa

Sziasztok, bogyeszok!

Sikeresen letudtam az első félévemet, juhu! Ráadásul egész jó átlagom lett, szóval minden király! :D Ezzel kapcsolatban muszáj leírnom nektek az utolsó vizsgámat, mert rettentő fura volt.:D Pszichológia vizsga, január 24, eddigre már a többi mind megvolt, semmi más dolgom nem volt, csak tanulni... De sajnos utolsó pár napban jutottam csak el odáig, hogy elkezdjem kiírni a tételeim... Utolsó nap kiültem a koli konyhába és elkezdtem magolni. De tudjátok, úgy, hogy a rövidtávúval megjegyzitek,és két nap múlva mindent elfelejtetek. Na igen, csak én már másnap reggel nem emlékeztem semmire a nyolc tételből. Reggel hattól ülök a konyhában, agyalok, végül arra jutottam, nem megyek be vizsgázni, majd felveszem jövőhétre. Jön ki barátnőm, aki végül rábeszélt, hogy menjünk be, legalább látják, hogy megpróbáljuk... Azért azt hozzá teszem, hogy kerek legyen a sztori, illetve a félelem, ami bennem volt, értelmet nyerjen, hogy két tanár volt, és mindkettő vizsgáztatott, de senki sem tudta, mikor melyik, a pasi pedig mindenkit megbuktatott.
Mázli, mert a nő jött vizsgáztatni. Olyan 10-11. lehettem, de úgy mentem be, hogy biztosan megbukom. Tudjátok, amikor érzitek a véget, de már nem tudtok mit csinálni, csak túl akartok lenni rajta. Pont ez volt.
Bemegyek, kihúzom a kis tételem. 7-es. Oké, ezt tegnap tanultam. De mi is volt a tételben? Meg mintha az egyik srác ezt húzta volna...Aha, de mit mondott?
Mint a gép elkezdtem írni, de rizsát, ami éppen eszembe jutott. Megírtam egy oldalt...gondoltam, talán...ismétlem, talán meglesz a kettes.
Kiülök. Néz a nő, de végig mosolyog, poénokat lő el, én meg csak kényszeredetten mosolygom, kb. úgy izzadok, mint egy ló. Elkezdtem, mondom a kis szövegem, próbálom felépíteni. Még mindig mosolyog. De tudjátok, azzal a mosollyal, amiről képtelenség eldönteni, hogy jó vagy rossz. És egyszer csak megszólalt: eddig ötös.
MIIII VAAAN?! Ötös?! Kettesért jöttem, baszki, ötös?! Annyira ledöbbentem, hogy azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány. Minden érzés kiülhetett az arcomra, mert a nő meg is jegyezte, hogy látja, most nagyon összezavart. Hát öhm, ja. Annyira nem tudtam a világom, hogy utána egy kérdésre sem tudtam válaszolni, ezért kaptam egy négyest, és megesketett, hogy kövi félévben nem bizonytalanodom el, és ötöst kapok. Oké, rajtam ne múljék! :D

Szóval hatalmas volt, de tényleg.:D És ha nem engedek a nyomásnak és nem megyek be, most még szenvedhetnék a tanulással...:D Néha engedni kell a másiknak.:D

Csókok!

2017. január 14., szombat

116. Sorry, again

Sziasztok, Bogyókák!

Tudom, nagyon régen jelentkeztem. Úgyhogy először is mindenkinek nagyon Boldog Új Évet! Kívánom, hogy legyen sikeres számotokra a 2017, és valósítsátok meg az álmaitokat! Emellett persze olvassatok, írjatok sokat, vagy tegyetek bármit, ami örömet okoz nektek! :)

Hogy miért nem blogolok mostanában?
Nem nagyon tudok miről írni, nem tudom, mennyire érdekel titeket a könyvkritika jellegű írásom. SZóval, ha adnátok valamiféle visszajelzést, akkor nagyon tudnék örülni! :) Vagy leírhatnátok, hogy miről olvasnátok szívesen, és akkor ahhoz igazítanám a bejegyzéseket.

Mivel alapjáraton az írás miatt hoztam létre a blogot, ezért evidensnek tartom, hogy írjak néhány mondatot arról, mi is történik/ nem történik a történeteimmel. Kezdjük a CON-nal.Ugye említettem már, hogy lesz egy második része, illetve egy nagy csinosításon fog átesni - ez a terv még mindig áll, de egyelőre nem vágtam bele, még várat magára.
Borzongás: nincs befejezve, az alapsztori átírásán gondolkozom, illetve szeretném majd őt is megfarigcsálni. Tehát a CON mellett pihen.
Szerelem aláírásra: hát... ő is hosszú álmát alussza úgy nyár óta. Ötletem van, de a kedvem valamiért picit elment tőle. Valószínűleg az a baj, hogy én és a romantika nem vagyok túl jó kapcsolatban, így nehéz olyan jeleneteket írnom, ami romantikus. De természetesen szeretném majd készre megírni, csak hát a pontos dátumát nem tudom.
Na, és akkor elérkeztük oda, hogy akkor írok-e egyáltalán valamit. Határozottan IGEN. De címe még nincs, ahogy a kategóriát sem tudnám pontosan behatárolni, az alapsztori pedig rendkívül bonyolult. Őszintén: baromi nehezen írom, sokszor vissza kell olvasnom, különben belekeveredek. Múltidőben, E/3-ban írom, és elég bonyolult karaktereket alkottam, akikkel meggyűlik a bajom. Úgy érzem, ez az eddigi legnehezebben születő sztorim, mégis a legjobban kitalált. Már érzem, hogy ő A történetem. Tehát most ezen a kis irományon dolgozom, kisebb-nagyobb megszakításokkal.

Egyébként vizsgaidőszak van, szóval nyűglődöm ezerrel. Ezen kívül erre az évre két cél is kitűztem magam elé. Nem, nem újévi fogadalom volt, mert azok általában hamar felejtősek lesznek.:D Ezek olyan dolgok, amiket már egy ideje tervezgetek, de most végre eljutottam odáig, hogy ki is jelentettem: belevágok, megcsinálom! Hogy mik ezek, az egyelőre titok...:)

Próbálok majd több posztot hozni, de tényleg írjátok meg, hogy mit szeretnétek olvasni, mert akkor igazodom hozzátok! :) A könyvkritikákat pedig lassan meg fogom írni.

Csókok!

2016. október 18., kedd

115. C. C Hunter - Born at Midnight

Sziasztok, megint! :)

C. C Hunter - Alkonytábor 1. - Született éjfélkor

"Miután ​​egy este Kylie Galen rossz partira, rossz emberek közé keveredik, örökre megváltozik az élete. Anyja Alkonyvölgybe küldi ‒ egy problémás tinédzserek számára szervezett nyári táborba ‒, ám megérkezése után alig néhány órán belül fájdalmasan világossá válik számára, hogy társai nem egyszerűen csak „problémásak”. Alkonyvölgyben vámpírok, vérfarkasok, alakváltók, boszorkányok és tündérek tanulják és gyakorolják, hogyan használhatják különleges képességeiket, hogyan tarthatják kordában bűverejüket, és hogyan élhetnek a normális világban. 
Kylie ugyan mindig másnak érezte magát kortársainál, de abban is biztos, hogy ezekhez a paranormális szörnyszülöttekhez sem tartozik. Vagy mégis? Ők váltig állítják, hogy Kylie közülük való, és nem véletlenül került a táborba. És mintha az élet nem lenne már így is épp eléggé bonyolult, belép a képbe Derek és Lucas is. Derek egy féltündér, aki eltökéli, hogy Kylie-t a barátnőjévé teszi, Lucas pedig egy oltárian szexi vérfarkas, akivel a lánynak titkos közös múltja van. A két fiú nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis mindketten rabul ejtik Kylie szívét. 
Bár Kylie-t mélyen összezavarja az egész helyzet, és semmiben sem biztos többé, egy dolog minden kétséget kizáróan kiderül számára: Alkonyvölgy pontosan az a hely, ahová tartozik."


***


A fülszöveg számomra figyelemfelkeltő volt. Bár csak pár információ-morzsát szórtak elém, mégis ráharaptam. Szeretem a fantasy történeteket, talán azért is. Meg azért, mert ez nem a szokványos, a vámpír öli az embereket ( vagy éppen gyémántként csillogva állatok vérét issza), a vérfarkasokkal meg készülnek kikaparni egymás szemeit. Szóval úgy döntöttem, belevágok.
A borítójára ránézve semmi extrát nem éreztem. Illik a címhez, de semmi több. Nem valami nagy szám szerintem. De persze, ne a külső alapján ítéljünk.

Az alapsztori nekem nagyon bejött. Jó ötletnek tartom, hogy van egy tábor, ahol mindenféle varázslatos lény megjelenik, és próbálnak nem csak jól kijönni egymással, hanem megbarátkoznak az erejükkel, illetve megtanulják azt is, hogyan éljenek ennek ellenére teljes és normális életet. Tehát az alap szerintem igen erős volt, baromi sok lehetőség rejlik egy ilyen alapkövű sztoriban. Hogy az író ki tudta-e ezt használni? Nos...

A történet E/3-ban íródott, ami szerintem baromi sok lehetőséget rejt magában. Nyilván az érzelmeket nem lehet olyan mértékben átadni, mint amikor valamelyik szereplő nézőpontjában láttatjuk a történetet, de így viszont a főszereplő körül történő dolgokat, embereket, környezetet csodálatosan lehet részletezni. Én imádom ezeket a leírásokat olvasni, sok információt tartalmaznak. Itt is olvastam volna, csak hát lehetőségem nem igen volt. ~ márpedig az ördög a részletekben rejlik~

A történet 400 oldal, aminek a cselekménye, nos legfőképpen a lány természetfeletti mivoltja körül forog, és mintha ez nem lett volna elég az írónak, hozzá vágott még egy kis "bűntényt" is. Ennek a következő könyvben biztosan szerepe lesz, de nem volt kifejtve. Az sokkal inkább jelen volt, hogy a lány próbálja meggyőzni magát arról, hogy ő aztán nem természetfeletti. Oké, aláírom, hogy ez is fontos mozzanat volt, de ha már behoz egy másik szálat is a történetben, amit tovább visz, akkor illet volna annak is éppen ekkora feneket keríteni. Úgy érzem, a végére össze lett csapva a sztori, olyan, mintha kötelező lett volna befejeznie, és már csak egy gyors lezárásra futotta.

A főszereplő csajszi, Kylie, a tipikus 16 éves, aki még keresi önmagát, illetve a helyét a világban. Néha kicsit elveszett, máskor talpraesett, de alapjáraton szerintem egy értékes ember Kylie. Bár amikor a két fiúval kapcsolatban - vagy inkább 3-mal?! - nem tudott dönteni, akkor kicsit elbeszélgettem volna vele. Olyan érzés volt ezeket a felváltott izgatottságokat olvasni, mintha a tudatalattija ezt mondogatná nekem: ha nincs ló, jó a szamár is. Tényleg ezt éreztem. A pasija kidobta, aztán megtetszett neki Derek, aki hasonlított a pasijára - nincs az eredeti, jó lesz a hasonmás-, aztán jött Lucas, aki mintha kitörölte volna a másik két hímneműt az agyából, majd amikor Lucas lelépett, már jó lett Derek - mert addigra rájött, hogy jobban néz ki, mint az exe, meg ugye normálisabb is.
Na ez nekem nem jött be, bár lehet, hogy én vagyok csak nagyon maradi.:'D Nyilván létezik olyan, hogy két "tűz" közé kerülünk, de ilyenkor nem megyünk közelebb mindkettőhöz, hogy jól összeégessük magunkat.:'D

Pasik. Derek a féltündér és Lucas a vérfarkas. A nevek... I-M-Á-D-O-M! Volt egy történet, ahol ugyanezek a nevek voltak, és azóta megörülök tőlük.:D No, de lapozzunk...
Derek a tipikus jó kisfiú, aki addig áll a sarokban, amíg azt mondják neki. Nem volt semmi baj a karakterével, de én nagyooon nem szeretem ezt a típust, úgyhogy nem igazán szurkoltam neki.
Lucas. Na őőőő... Bár nem sokat szerepelt, mégis ő volt A pasi. Rejtélyes, szexi, de amikor arra került sor, akkor gyengéd, humoros stb. Nyilván nem kell leírnom, melyik pasi mellett foglaltam állást.:D Míg Derek minden lépése kiszámítható volt, a farkasunkké nem. Folyton meglepetést okozott a tetteivel és a szavaival egyaránt.

A többi szereplőt, a táborlakókat mind kedveltem. A boszi, Miranda és a vámpír, Della, is nagy egyéniségek voltak, ahogy az alakváltó, Perry is. Őket nem részletezem, de teljesen jó szerepük volt.

Összességében mit gondolok a könyvről? Azt, hogy megéri elolvasni még a hiányosságok ellenére is. Jó az alapsztori, vannak benne érdekes gondolatok, valamint tanúi lehetünk annak, ahogy a 16 éves Kylie a tábor ideje alatt megismeri önmagát, illetve fejlődik is, kiheveri a traumákat, amivel érkezett. Az elején felmerülő kérdésekre is kapunk választ- persze arra, hogy milyen lény is ő, illetve, hol a búsban van Lucas, arra nem derül fény... mily' meglepő.
Igazság szerint, ha már lenne magyar fordításos második rész, biztosan nekikezdtem volna, mert egyszerűen érdekel, hogy mi lesz a végkifejlet, hogy fog végződni a lány sztorija.:)

Ha egy kicsit is meg tudtam hozni ezzel a kedveteket, mindenképp szánjatok rá egy délutánt, mert az összecsapott vég ellenére nem rossz kis sztori:)


~~~~ Elindítok egy szavazást, amiben arra nyomjatok majd, amiről legközelebb szeretnétek kritikát olvasni!:) 


114. Újítás

Sziasztok! :)


Úgy döntöttem, kicsit más irányba terelem a blogomat, mert nem igen tudok az írásaimmal kapcsolatban túl sok dologról informálni titeket. De megszüntetni nem szeretnem, ahogy túl személyessé sem akarom tenni. Ezért úgy döntöttem, hogy leginkább kritikákat fogtok tudni olvasni, főleg könyvekről, természetesen. De ha egy film, sorozat olyan nyomot hagy bennem, amit muszáj lesz leírnom, ám legyen!:)

Rögtön ez után jövök egy kritikával, lessétek meg azt is!

2016. október 4., kedd

113. Koli, helyzet

Sziasztok, Bogyók! :)

Az első bejegyzésem a koliból. Hát már most sokkal jobb, mint az albérlet volt. Jó fejek a szobatársaim, a szembeszomszédom a csoporttársam, és még egy kis konditerem is van az alagsorban. Ma még csak szemügyre vettem, de jövőhéten már használni is fogom. És a program is nemsokára kezdődik majd, amiről egyelőre csak annyit, hogy vércsoport diéta lesz. A legrosszabb, hogy nem ehetek majd semmilyen tejterméket sem, pedig imádom mind a sajtot, túrót. Tehát ez a része nehéz lesz. De mindent beleadok majd, és szerintem simán végig fogom csinálni.:D

A héten egyébként korábban megyek haza, illetve még egy fincsi kis vérvételt is beiktatok majd. Ezen kívül nincs túl sok tervem a hétre. Bár biztosan alakul majd valami.
Oh, és nem akarom elkiabálni, de éppen egy új sztorin dolgozom. Igen, gondolom picit mókás, hogy ismét nekikezdtem valaminek, miközben az előzőket sem fejeztem be. Belegondolva tényleg vicces, de sajnos nem tudok ez ellen mit tenni. Ha valamelyiknél elfogy az ihlet, akkor pihentetem. Ha pedig egy másikhoz van ötletem, akkor azt megragadom és leírom. Nyilván, amiket eddig írtam, azokat sem dobom ki a kukába, csupán a "fiók" aljára süllyesztem, ahol békésen pihennek majd a következő alkalomig, amíg újra sorra nem kerülnek.
Az új sztoriról még nem írnék semmit, majd ha tényleg jól haladok vele, illetve ha rendesen kiforrja magát.

Afs-en nem mostanában lesz frissítés, ha egyáltalán lesz. Sajnálom, de mivel nem haladok a sztorival, illetve nem írok jelenleg olyant, amit szívesen feltöltenék oda, ezért nem leszek aktív. Bocsánat, ha valakit ezzel esetleg megbántok, ezt nem szándékosan teszem. Picit úgy is érzem, hogy kinőttem az Afs-ből, illetve az előolvasóim nagyobb segítséget tudnak nyújtani fejlődés terén. Ne értsétek félre, mindegyik olvasómat imádom, és baromi hálás vagyok a támogatásokért, kedvességekért, de szükségem van arra is, hogy megmondják azt, mi nem jó, mi nem logikus, min kéne javítanom. Már most is úgy érzem, a történetem jobb, mint a Szerelem aláírásra, és ezt az előolvasómnak is köszönhetem.

Nem tudom, legközelebb mikor lesz friss, igyekszem vele!
Pusszantás!