Bal oldalra pillantva láthattok két linkecskét. Az egyik egy írói profil, a másik egy jelölős. HA szeretnétek, ott nyugodtan jelölhettek, vagy egyszerűen csak belájkolhatjátok az írói profilt.:) Igyekszem oda is néhány érdekességet feldobni majd.:)
Gondolom észrevettétek/ észre fogjátok venni, lecseréltem ismét a zenéket.:) Most kizárólag koreai dalocskákat töltöttem fel, remélem tetszik majd nektek.:)
Nemrég kicsit szortíroztam az írásaim között, és találtam egyet, amit érdemesnek tartok arra, hogy folytassam. Persze, nem tervezem valami hosszúra, mert ez csak egy hirtelen ötletből kiindulva elkezdett kis valami.:) Igazság szerint alig pár oldalt írtam még csak, de ötletem lenne hozzá.:) Majd, ha sor kerül rá, folytatom.:) Egy kis részletet hoztam belőle, Nektek!:)
Az óriási
dolgozószobában mindössze a sötét diófából készült asztalon található lámpa
adott némi fényt. A szoba többi része sötétségben úszott, és teljes volt a
csend. Mintha az egész helyiség, az összes berendezésével arra törekedett
volna, hogy a némasággal gazdájuk munkáját segítsék.
Az asztal mögött helyet foglaló személy világoskék szemeivel alig-alig pislogva
bámulta az előtte fekvő papírlapot, miközben a jobb kezében lévő ceruzával
folyamatosan dolgozott. A papír a ceruzával való találkozásokkor sercegő hangot
adott ki, ami szinte ordítás volt a szoba csendjébe.
A hófehér papírlap egyre jobban megtelt a vonalak sokaságával és a színek
finom összhangjával.
A kusza vonalak elkezdtek testet ölteni, amit a színek még elevenebbé tettek. A
papírlap sarkai kissé felpöndörödtek a több órányi nyúzástól – a hibás vonalak
kiradírozásától, a színek kézzel való elmaszatolásától.
Főszereplőnk egy utolsó pillantást vetett az előtte kibontakozó alkotásra, majd
oldalra döntött fejjel is megszemlélte. Több percig nézte szemöldök ráncolva a
képet, míg végül egy bizonytalan bólintással konstatálta, hogy ez az alkotása
is tükrözi az ő személyiségét, és azt, hogy kétségtelenül ő az egyik legjobb a
szakmájában.
Fáradt sóhajtással túrt bele szalmaszőke hajába, miközben hátragurult a
székével, hogy kényelmesen felkelhessen az asztal mögül, elgémberedett ujjával
lenyomta az asztalilámpa kis gombját.
A szobát beborította a sötétség, de ez nem akadályozta meg a művészt, hogy
magabiztosan végigsétáljon a puha perzsaszőnyegekkel borított hajópadlón, majd
az ajtóhoz érve lenyomja a kilincset, s kissé hunyorítva átlépje a küszöböt,
ami már a fényárban úszó nappalijában lyukadt ki.
Szemei hamar hozzászoktak a világoshoz, majd fáradtan átvonszolta magát a
nappalin. Lábaiban annyi erőt sem érzett, hogy rendesen felemelje őket minden
lépésnél, így mezítelen talpai halk, csoszogó hangot adva találkoztak a
parkettával. A hatalmas nappali most még nagyobbnak tűnt, szinte véget nem érő
folyosóval, ami a hőn áhított szobához vezetett. Végtelenségnek tűnő idő után
végre megkönnyebbült sóhaj hagyta el a nő ajkait, ahogy benyitott legszentebb
helységébe. Nem bajlódott a folyosón lévő lámpa lekapcsolásával, utolsó erejével
elvonszolta magát a hatalmas franciaágyig, majd ruhástól ledőlt rá. Csukott szemmel
magára húzta a paplant, pillanatokkal később már egy egészen más világban járt,
ott ahol az emberek nem dolgoznak éjszakába nyúlóan, mindig frissek és
kipihentek – Álomország, a Csodák földje teljesedett ki az álmában.
A nevenincs történetemmel nagyon jól haladok, ma is jó pár oldallal gazdagítottam a történetet! - A nevenincs történet alatt azt értem, amiről kaptatok videó előzetest.:) Mondjuk van egy óriási problémám vele, mégpedig az, hogy múltidőben kezdtem el írni, de napok óta jelenben gépelem, mert így jobbnak érzem az egész történetet, könnyebb írni stb. Hát igen, de 60 oldalt átírni nem kis meló lesz... ma elkezdtem, de a negyedik oldal után feladtam...
Egyébként a közvélemény-kutatás lezárult, köszönöm azoknak, akik szavaztak!:) Arra gondoltam, hogy csinálok Fb írói profilt - megint -, majd hozok linket is, ha esetleg érdekel valakit.:)
A mai napom totál katasztrófa volt. Három és fél óra alvás után keltem fel, majd végig ültem a két és fél órás Kresz előadást. Rettenetes volt, ahogy eddig az összes. Már az első fél óra után az unalom minden tünete kijött rajtam, alig bírtam a szemeimet nyitva tartani a fáradságtól. De túléltem!
Ami ez után jött, szintén nem mondható jónak. Nemrég vettem a mostani laptopom, de szombat óta szarakodik... ma bementem oda, ahol vettem és elmondtam a problémám, mire közölték velem, hogy Budapestre kell felküldeni szervizbe, ami körülbelül egy hónap lesz. Persze még azt is hozzátették, hogy mindent szedjek le a gépről, mert az adatok elvesztése esetén nem vállalnak felelősséget. Úgyhogy most halvány lilám nincs, mit csináljak. Tudom, hogy el kell vinnem szervizbe, de azt a rengeteg cuccot, ami rajta van a gépemen, nem tudom hova fogom rakni, no meg, hogy addig, hogy fogok írni...
Na, de menjünk tovább... Miután hazaértem, akarom mondani leszálltam a buszról, elmentem boltba, ahol természetesen olyan kosarat fogtam ki, aminek az egyik műanyag fogantyúja kicsúszott a helyéről... Szerencsére a tartalma nem borult ki, de akkor is! Ilyen pechem csak nekem lehet.
Végül sikerült hazajönnöm, aztán megfőztem, éééés lefeküdtem aludni. :D Sikerült jó sokat pihennem, ami nagyon jól esett. Tényleg rettentő fáradt voltam, úgyhogy a délutáni 3 és fél-4 óra alvás életmentő volt.:)
Az edzést ma is megcsináltam, nagyon szuper volt! Nem is tudom, miért voltam hülye és hagytam abba a mozgást. Nagyon jó érzés mozogni, büszke vagyok magamra, amikor egy-egy edzést végig csinálok, és nagyon felpörgök, annak ellenére, hogy remegnek az izmaim a terheléstől.:) Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy valamit sportoljon, hiszen nem csak az alakot formálja, hanem egészségesek maradunk/leszünk. Egy kis motiváció! :D
Egyébként nem sokáig bírtam, hogy ne írjak!:D Napok óta újra gépelek, de nem a Con-t, hanem a másik történetem. Igaz, hogy lassan haladok vele, de a jó munkához idő kell, legalábbis ezt mondják.:)
Ezt a vidit Dorcsusz fb-járól lestem, teljesen beleszerettem a zenébe!*-*
Mint látjátok megváltozott a dizi, remélem ez is tetszik nektek! Próbálkoztam ez előtt egy másikkal, a Con szereplők montázsával, de nem tetszett, ezért pár nap után leszedtem. Ez viszont, egész aranyos.:) Mivel a panda a kedvenc állatom, ezért rögtön tudtam, ahogy megláttam a lehetséges variációk között, hogy ő lesz a kiválasztott.:) A zenelejátszón lévő dalocskákat is cseréltem, az ázsiai helyett most spanyol dalokat tettem ki. ÉÉÉÉÉS!
Nem tudom mikor fogtok frisst kapni a Change... or not?-ból. Egyrészt még nem küldtem javításra, másrészt úgy vettem észre, hogy megcsappant az érdeklődés, jobban mondva az, hogy vegyétek a fáradságot arra, hogy 2-3 sort odakanyarítsatok nekem.:') Ahogy ezt már régebben is leírtam, rohadt szar érzés, hogy mindig örömmel hozom a fejezetet, és ti szó szerint szartok a fejemre.:) Elolvasni bezzeg több százan eltudjátok, írni hozzá csak a szokásos 3-4 ember szokott - nekik nagyon köszönöm, hogy kitartanak mellettem. Úgyhogy az a nagy büdös helyzet, hogy nem vagyok hajlandó így fejezeteket hozni. Lehet, hogy köcsögnek és kritikaéhes gonosz dögnek gondoltok, de nem vagyok az. Egyszerűen ha valaki már arra veszi a fáradságot, hogy elolvassa, nem tart semeddig kritikát írnia. Tényleg mindig nagyon nagy örömmel töltöttem fel nektek a fejezetet, de már teljesen elment a kedvem az egésztől.
Ui: Nyilván nem fogom abbahagyni a feltöltögetést, de ez tényleg rosszul esik, úgyhogy egy kis szünetet beiktatok.
Úgy gondoltam, megosztom veletek az új írásomhoz készült videót!:) Lehet, hogy ez nem a végleges verzió, de azért megmutatom nektek. Még sosem írtam hasonló műfajú történetet, ezért is új számomra ez az egész, de ennek ellenére nagyon élvezem írni.:) Remélem tetszik nektek ez a kis előzetes!
Nem lopom az időt, csak annyit szeretnék közölni veletek, hogy feltöltöttem a CON32. fejezetét, ami - ha minden jól megy- ma vagy holnap elérhető lesz. Elég kis rövid rész, de azért remélem örömmel fogadjátok.:)
A következő frisst sajnos nem tudom, hogy mikor hozom, még lektorhoz sem küldtem. Mindenesetre nagy segítség volna, ha a közvélemény-kutatásban minden olvasóm részt venne!:)
A kritikákra a választ a mai nap folyamán meg fogom írni!
Bocsánat, hogy nem válaszoltam még AFS-en a kritikákra, igyekszem a héten még sort keríteni rá. Ismét le vagyok mindennel maradva, fejezetet kéne javítanom, írni, tanulni, otthoni dolgokat megcsinálni, barátokkal lenni, szünetelni... És ez a sok minden egyszerre nem megy! Kész vége, most tényleg feladom. Nem fogom magam megerőltetni még a nyári szünetem alatt is. Amire lesz időm, azt megcsinálom, amire nem, azt pedig nem. Megfogadom Zsebi tanácsát, és egy ideig szüneteltetem a CON-t, mert hiába van ihletem, egyszerűen nincs időm írni, ha mégis van pár szabad órám, akkor meg leragad a szemem. Ettől függetlenül természetesen lesz frissítés, mert már jó előre megírtam sok-sok fejezetet, szóval az írás pihentetését Ti nem fogjátok érezni. ( Azonban az a lehetőség is fenn áll - magamat ismerve-, hogy nem bírom majd sokáig, hogy ne írjak. )Sajnos, még így is túl sok dolog szakad a nyakamba, és a felsorolt teendőkből már nemigen tudok szortírozni. Talán, ha a hülye kresz lemegy, akkor azzal is sikerül némi időhöz jutnom, amit pozitívan tudok majd hasznosítani.:) A blogot megpróbálom rendszeresen frissíteni, itt minden infót megtaláltok majd, ami szükséges ahhoz, hogy tudjátok mi a helyzet.:)
Az előző bejegyzésben leírt edzést ma is elvégeztem, bár hulla voltam, szóval most már kb. olyan vagyok, mint az a bizonyos mosott ... :D Holnap újabb fárasztó nap elé nézek, ráadásul rossz hírt fogok kapni, úgyhogy szerintem pár napig padlón leszek majd.:)
Remélem a Ti szünetetek csodálatosan telik, és jól bírjátok ezt a tikkasztó meleget.:) Igyatok sokat, pihenjetek, strandoljatok, olvassatok, írjatok! Puszillak titeket!
A napjaim mostanában nagyon fárasztóak, semmi olyanra nincs időm, amit szeretnék. Ilyen az írás is... Rettentő sok ötletem van, szívesen neki is állnék, de a szemeim nem bírják, az agyam egyszerűen nem pörög. Fáradt vagyok, és ez rohadtul idegesít. Na, de lapozzunk...
Még télen elkezdtem edzeni, de sajnos nem értem a három hónap végére. Sok - sok kifogást tudnék gyártani, hiszen sokáig voltam bent a suliban, tanultam, és mire hazaértem elfáradtam, de nem is volt annyi kitartásom, amennyi kellett volna. Úgyhogy napról napra egyre kevesebb ideig csináltam, majd abba is hagytam, pedig pár hét után már volt látszatja a dolognak. Most viszont újult erővel nézek szembe az elkövetkezendő három hónappal, s mindenképp végig fogom csinálni!:) Egyrészt, hogy formába jöjjek, másrészt, hogy visszaálljak a normális kajálásra - ami alatt a diétát értem -, ugyanis mostanában egyáltalán nem nézem, hogy mit és mennyit eszem, és ez nagyon nem normális. Egy csomó műkaját, és cukros dolgot eszek/iszok, ezeket pedig gyorsan ki kéne iktatnom. Az edzés pedig, mint tudjuk, csak normális étkezéssel lesz igazán hatásos.:)
Az én választottam a P90X. Eredetileg az Insanityt akartam elkezdeni, de sajnos nem tudtam hozzájutni, így maradt ez - de cseppet sem bánom.:) A P90X egy DVD sorozat, amit Tony Horton adott ki - megjegyezném, hogy iszonyú jó fej a pasi az összes DVD-ben, folyton kérdezgeti az edzésben résztvevőket, szóval maximálisan odafigyel rájuk. Több fajtája van az edzés összeállításának, én a Classic-ot kezdem el ismét.:) Minden nap más-más testrész kerül előtérbe, hosszas bemelegítés után kezdődik csak el a kemény munka!:)
Hogy mennyire nehéz? Azt ki merem jelenteni, hogy aki évek óta nem mozgott semmit, az ne álljon neki. Nem olyan hű de könnyű az edzés, kell hozzá egy minimális kondi - legalábbis szerintem. Nekem volt, és még így is voltak olyan napok, hogy nem bírtam végig csinálni egy-egy órát. Szóval nem olyan könnyű.:) Személy szerint a jógát nevezném meg a legnehezebb edzésnek!:) Aki még nem jógázott, nyilván most csodálkozik, mert pl. tévében mindig csak a nyugodt, kisimult vonású nőket pillanthatjuk meg... aha, hát én kb. vért izzadtam..:DD- nem olyan könnyű, mint aminek látszik.:)
Egy kis videó, hogy lássátok, tényleg hatásos az edzés!:D
Ma csak egy kis együttes/zene ajánlót hoztam!:)
A napokban jött ki a Super Junior új MV-je a Devil, szerintem egész jó lett, a zene is szupi, a refrénje nekem nagyon bejön.:)
Bár, nekem még mindig a kedvencem tőlük az a szám, amit először hallottam. Rögtön beleszerettem, és ez a szerelem a mai napig tart.:D
Legyetek kedvesek majd jobb oldalra kukkantani, ugyanis elindítottam egy közvélemény kutatást, amire szeretnék minél több szavazatot kapni, a saját érdeketekben is.:) Miattatok csináltam,hogy tudjam, mit szeretnétek, mit olvasnátok/vagy nem olvasnátok.:)
Úgy döntöttem, hogy ma este folytatom az Odaátot, de amíg töltöm nem tudom elfoglalni magam. Ezért úgy gondoltam hozok nektek egy kis ízelítőt a CON mellett készülő írásomból.:) A történetből random kiszedek néhány mondatot, párbeszédet. Remélem felkelti az érdeklődéseteket!:)
*~* Lábaim felmondták a szolgálatot. Térdre estem,
kezem az arcomba temetve. Úgy bömböltem mint egy kisgyerek, akitől elvették a
játékát. A különbség az volt, hogy tőlem az életem vették el, és
belekényszerítettek egy újba. *~*
- Aztán, volt még
a gróf... valami P betűs... Peyton? Nem, nem... Price? Patrick? Igen, Patrick
gróf! Na, ő is érdekes figura volt! Ő állítólag szerencsejátékos volt, és
magával az ördöggel kockázott. Aztán járja még szóbeszéd befalazott emberekről, akiknek a hullája a mai napig is ott van valahol a kastélyban, várva, hogy
végre valaki nyugalomba helyezze a több száz éves csontokat.
*~* - Eredetileg
négyszáz szoba volt. A későbbi időkre, a tizenhatodik századra már csak
háromszázhetvenet számoltak. - Hűha... - Mára viszont mindössze háromszáztízet
tartunk számon. Persze, ki tudja hány van még, amit a legrégebbi ősök építettek,
és csak titkos út vezet oda? - Vigyorogva csóválta meg a fejét, mintha valami
nagyon mulatságos történetet mondott volna. Talán velem van a baj, hogy nem
rajongok a rejtélyekért? Valahogy nem lenne jó, ha az éjszaka közepén egy
vadidegent találnék a szobámba, mert valami ősrégi rejtekajtón beszökött
hozzám.
*~* A kert végében egy
hatalmas fűzfa állt. Törzse átmérője és magassága is döbbenetes volt. Sosem láttam még
ekkora fát ezelőtt. Az egyedüli baj az volt, hogy a fa élettelennek tűnt: a
zöld levelek helyett komor, szürke ágak lógtak mindenfelé. A törzse is hasonló
színű volt, pont olyan mint a száraz fa, amivel tábortüzet szoktak a fiatalok
gyújtani.
*~* - Gyorsabban! - Előre hajoltam erős nyakán, szinte
egybe olvadva vele. Lépéseit megnyújtotta, olyan volt, mintha úsztuk volna a
zöld gyep felett.
Teljesen magával ragadott a száguldás. Ahogy elvágtattunk a kis csoport
mellett, csak egy foltot láttam a szemem sarkából.
*~* Dübörögni kezdett a szívem, ahogy rájöttem, hogy
valaki hozzáért az arcomhoz, de rajtam kívül senki sem volt a szobában. Újra
körbe néztem, de minden nyugodt volt, sehol egy árva lélek. Lassan bújtam ki a
takaróból, s csúsztattam ki a lábam is a jó melegből. Vacilláltam, lemerjem-e rakni a lábfejem a padlóra, mert élt bennem egy csomó kép az olyan
horror filmekből, ahol az eldeformálódott kis lények mindig az ágy alatt
lapulnak, és kivárják a pillanatot, amikor az ember van olyan balga,hogy rálép a
parkettára. Akkor aztán rávetik magukat, és a következő kép mindig az, hogy
vagy vérben tocsog az illető, vagy a helyszínelők a holttestét fotózzák.
Remélem sikerül felcsigáznom az érdeklődéseteket!:) Nemsokára videóelőzetes fog következni! :)
Most sajnos nem szolgálhatok olyan jellegű dolgokkal, hogy mennyit írtam, milyen jól haladok, mert sajnos ez hazugság lenne. Az elmúlt pár napban - lassan 6. napja-, egy betűt sem írtam, túl sűrű volt a programom, mire hazaértem rettenetesen elfáradtam. Nem csak írni, semmire sem volt energiám... Talán ma végre sikerül kipihennem magam - bár ez nem biztos, mert holnap telihold, és sajnos eléggé reagál erre a fránya jelenségre a szervezetem.
Egy szó mint száz, ma egy kis betekintést nyerhettek a kis emlékeimbe, pár napja rettenetes erővel tört rám a nosztalgia.:) Lehet, hogy untatlak titeket ezzel, vagy lesz néhány dolog, amin felháborodik majd az, aki szereti az aktuális, általam rossznak titulált dolgot, úgyhogy sorry. Nem akarok senkit megbántani, csak a saját véleményemet, tapasztalataimat fogom megosztani. Akit érdekel, az tartson velem... :)
Nem nagyon fejtettem ki sehol, de imádom Ázsiát. Mielőtt betekintést nyertem ebbe a csodálatos világba, hasonló gondolatok kavalkádja volt a fejemben, mint a legtöbb embernek... pl: az ázsiaiak sárgák, ferde szeműek, és murisan beszélnek. 13 éves voltam, amikor egy általános iskolás barátnőm közölte velem, hogy ő japán rockot hallgat, és mennyire jó. Kinevettem... teljesen abszurdnak tartottam az egészet, nem is tudtam felfogni, hogy tud ilyent hallgatni. Aztán egy informatika óra alatt megmutatott egy számot.
És tetszett! Előtte sosem hallgattam ilyen típusú zenét, de tényleg jónak találtam. Sok hónappal később mutatott egy másik együttest, akik szintén nagyon elnyerték a tetszésemet.
Ezek után nem volt már megállás. Egyre inkább magába szippantott ez a különös világ, érdekes kultúra. Minden olyan más volt, mint amiket előtte hallgattam/ néztem, naphosszat csak a zenéken függtem, próbáltam egyre több információhoz jutni a bandatagokkal kapcsolatban. Rövid életem egyik legszebb korszakának nevezném, azonban ezek az események indítottak el egy lavinát is.
Tényleg feje tetejére állt az egész világom, a sulit elhanyagoltam, csak azt vártam, hogy végre hazaérhessek és tovább nézhessem őket, hallgathassam a zenéiket. Semmit sem tanultam, az itthoniakkal szinte nem is volt kapcsolatom. Ebben az időben nagyon sokat veszekedtem a szüleimmel... Lázadoztam minden ellen, amiről úgy véltem hogy helytelen.
Ez volt az első lépcsőfok... Aztán jött a következő...
Újabb barát, más zenék, más stílushoz való vonzalom. Életem legsötétebb korszaka, csak annyit mondanék róla, hogy nagyon megbántam és ha lehetne gondolkozás nélkül visszacsinálnék mindent. De sajnos nem lehet, csak azon szorgoskodni, hogy még egy ilyet ne kövessek el.
Szóval a züllésem még inkább elhatalmasodott felettem, senkire sem hallgattam, senkivel sem beszéltem.
Aztán jött az exem... Lassan sikerült kigyógyulnom a hülyeségekből, egyre inkább normális lettem.
A teljes lelki felépülésemet azután értem el, hogy vele szakítottam. Újra beszéltem a családommal, újra jóba lettem a tesómmal. Aztán ismét visszafordultam a régi zenékhez, Ázsiához - jobban mondva sosem fordultam el ettől a csodától, inkább sokszor háttérbe szorult. Ám most már nem fanatikusként állok a dolgokhoz, nem érdekel pl. egy-egy énekes kora, hajszíne stb. A zenét élvezem, nem a látványt, és szerintem ez így helyes. A régi zenékből sokat a hátam mögött hagytam, ilyenek pl: the Gazette - akiket régen imádtam, de szerintem évről évre egyre rosszabb zenéket csinálnak, már nem találok bennük semmit, ami megfogna-, Alice Nine - az énekes hangja egyáltalán nem tetszik, nem is értem, hogy voltam képes azt a sok zenét meghallgatni tőlük... -, An Cafe - igazából még mindig jónak tartok a zenéjüket, egyszerűen nem hallgatom-, Miyavi, Screw, Lynch, Dir En Grey, Gackt.
Mostanában sokkal inkább vonzanak a következő előadók, együttesek: Jin, Yamapi, One Ok Rock, Stereopony, Olivia Lufkin, Mucc, Super Junior, F.T Island, Ailee, 2ne1, Girl's Day, Faky.
Azt hiszem, ennyi elég is volt az emlékeimből...:)
Ma nem hoztam semmi "érdekfeszítő" dolgot, csupán szeretném felhívni valamira a figyelmeteket, óvatosságra inteni titeket!
Lassan két éve, hogy napi szinten kontaktlencsét hordok. Mindig rendeltetésszerűen használom, tisztán tartom, tiszta kézzel nyúlok hozzá stb. Ma viszont egy kis baleset történt. Mindkét lencsémet beraktam, azonban a bal a szemész szerint pislogás közben elmozdult- bár hozzátenném, hogy nagyon kapkodtam, és nem is figyeltem annyira, mint kellett volna, a fájdalom ellenére sem szedtem ki-, és valamilyen csoda folytán félbehajlott; a két széle összeragadt. A kicsire összecsúszott lencse pedig felcsúszott a szemhéjam alá. Én ebből mindössze annyit érzékeltem, hogy folyamatos szúrós érzés hasít a bal szemembe, és konkrétan rosszabb volt a látásom, mintha lencse nélkül lennék. Szerencsém volt, mert tesómmal együtt utaztunk és császkáltunk, ő vette észre, hogy a lencse nincs a helyén. Teljesen pánikba estem, rögtön eszembe jutott, hogy egyik osztálytársam is így járt, és neki csak kórházban tudták kiszedni a lencsét. Leizzadtam, azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Tesóm és egyik barátom mondta, hogy menjünk be a közelben lévő optikába, hátha tudnak valamit mondani. Hatalmas nagy mázlim volt, mert pont ott volt a szemész, aki rögtön behívott, kedvesen megkérdezte, hogy mi történt, majd egy közel tíz centis hurkapálcát vett a kezébe, aminek a végén a fültisztítóhoz hasonló vatta volt - megint összecsináltam magam. Hál' Isten mindössze akkor használta ezt a rettenetes eszközt, amikor kifordította a szemhéjam, és kipiszkálta a lencsét. Tudom elég rosszul hangzik, de egyáltalán nem fájt, még kellemetlennek sem mondanám. A néni egyébként nagyon cuki volt, utána letisztította a kontaktlencsémet, és nem fogadott el pénzt! Azt mondta, hogy örült, hogy segíteni tudott, utána pedig mosolyogva kísért ki. Úgyhogy vannak még jó emberek a világon, akiknek a segítség szívből jön, és nem azért csinálják, hogy kapjanak cserébe valamit.
Ezzel a poszttal arra szeretném felhívni a figyelmét mindenkinek, aki lencsét visel - és annak is, aki esetleg a jövőben fog -, hogy nagyon figyeljetek oda és legyetek óvatosak. Az egy dolog,hogy tisztán tartod, de ha nincs elég időd - mint ma nekem -, inkább ne rakd be, nehogy hasonló történjék veled is - én úgy gondolom még szerencsésen megúsztam, hiszen lehetett volna sokkal rosszabb is. Szóval tényleg legyetek figyelmesek! Ha a lencse kényelmetlen, nagyon irritálja a szemeteket és az érzés nem múlik el 1-2 perc elteltével, akkor érdemes kivenni, majd kis idő után újra berakni, hátha előtte ki volt fordulva, vagy csak nem illeszkedett a helyére. Ezzel tényleg nem szabad játszani, mert nagyon veszélyes! Egy apró hiba is nagy bajhoz vezethet, ráadásul akár a szemetek világába is kerülhet! Ezzel senkit sem akarok elriasztani, mert a történtek ellenére én sem mondok le a szemüveg nélküli életről, csupán óvatosságra intelek titeket!:) Egy kicsivel több figyelem, és semmi baj nem történik!:)
Ma egy kis film, jobban mondva dorama ajánlót hoztam!:)
Mielőtt belemennénk a részletekbe, megjegyezném, hogy ez volt életem első koreai doramája. Nem igazán csípem/csíptem a nyelvet, mert számomra egy-egy könnyűnek ítélt szó kimondása sem ment. Ezért is ódzkodtam nekiállni, de láttam egy rövid kis részletet, ami nagyon elnyerte a tetszésem, úgyhogy rászántam magam.:) ~ és most már a nyelvvel is kezdek megbarátkozni ^o^
Na szóval...
Cím: The Heirs - örökösök-
Részek száma: 20
Részek hossza: 57 perc- 1óra 2-3 perc
Megjelenési év: 2013
Műfaj: dráma, vígjáték, romantikus
A történet röviden arról szól, hogy főhősünk a szegénységben nevelkedett, néma anyjával élő Cha Eun Sang, kiutazik a nővéréhez Amerikába, ám ott nem az fogadja a drága testvérkével kapcsolatban, amit vár. Itt találkozik először Kim Tannal, aki egy nagy nevű cég vezetőjének második fia, ám házasságon kívüli, törvénytelen gyermek, ő úgymond száműzetésben van az államokban.
Mint bármi valamire való romantikus filmben, itt is kölcsönös vonzalom van a fiatalok között, ám a fiúkának már van menyasszonya, aki természetesen felbukkan Amerikában... - milyen meglepő, igaz?
Főhőseink elválnak egymástól, majd később Koreában találkoznak, ezek után kezdődnek csak el a bonyodalmak.
Különböző társadalmi helyzetük miatt senki sem nézi jó szemmel a bimbózó szerelmet, rengeteg akadályt állítanak eléjük - ahogy általában lenni szokott.
De mint mindig, a szerelem mindent legyőz, persze ezt jó sok részen keresztül elhúzzák.:) De minden jó, ha jó a végen, nem?:")
A személyes véleményem pedig a következő:
Kijelenthetem, hogy tetszett a történet, a romantikus részeknél a vigyorom a fülemig ért, áttudtam volna ölelni a világot, annyira a magaménak éreztem, számomra nagyon hitelesen játszották el a színészek a szerelmesek szerepét.
A történet érdekes volt, bemutatta a társadalmi rétegek közti különbséget, hogy mennyire lenézik a gazdagok a szegényeket, mindent pénzzel akarnak elintézni. Ezen kívül több gazdag kölyök életébe is nyerhettünk betekintést, akik elkényeztetettek és rettenetesen érzéketlenek. Ilyenre példa Kim Tan menyasszonya, akinek egyetlen pozitív tulajdonságát nem láttam - talán nem is volt neki.
Negatívumként azt tudnám felhozni, hogy rettenetesen el volt nyújtva a történet. Rengetegszer volt olyan rész, amikor azt éreztem, hogy igen, most biztosan összejönnek, de nem, mindig volt valami hülyeség, ami miatt nem lehetett. Ugyancsak idegesítő volt az, hogy a lány mindig megfutamodott... ez nagyon sokáig azt az érzést keltette bennem, hogy ő nem is igazán szereti a fiút, hiszen ha szívből jönne neki az érzés, akkor harcolna a szerelmükért. Szerencsére, az utolsó részekben helyre rázódott az agya, szóval megbocsátottam neki mindent.:p A történet egyébként szinte csak a kibontakozó szerelemről és arról szól, hogy szenvednek a főhősök, mert nem lehetnek együtt--->néhol ezt is kicsit soknak éreztem. Más szálak is megjelentek, de sajnos csak említés szintjén, nem bontották ki ők35, pedig az dobott volna a történeten. Pl Tan anyjának helyzete is függő maradt, hiszen elhagyta az apját, de amikor az öreg rosszul lett, rögtön sietett hozzá, majd ismét külön utakon jártak... erről, és a dolog elsimításáról szívesen megtudtam volna még többet. Ugyancsak érdekelt volna, hogy Choi Young Donak az anyjával milyen lett a kapcsolata, az apjával mi történt.
Szóval lett volna még mit kidolgozni a történeten, hogy még élvezhetőbb lehessen, de a hibák ellenére nekem elnyerte a tetszésem.:)
Szereplőkről: ~csak a 3 legfontosabb embert emelném ki~
Cha Eung Sang-ot kedveltem is meg nem is. Talpraesett, szorgalmas, ki meri mondani, hogy mit gondol, ezt bírtam benne. Azt viszont nem, hogy sokszor olyan idióta döntéseket hozott, amitől a hajamat tudtam volna kitépni.
Kim Tantól végig olvadoztam, Ahogy megláttam, rögtön elaléltam tőle. Ha a szerepe nem is tetszett volna, szerintem akkor is imádtam volna végig, mert az az arc, szem, wáh*-* Na, de na... Szerintem nagyon hitelesen alakította a szerepét, egyenes volt, és ügyesen játszott, a végére férfi vállt belőle.:)
Choi Young Do az iskola rossz fiúja, Tan legjobb barátja volt. Na, őt nagyon bírtam végig! Vicces beszólása és húzásai voltak, annak ellenére, hogy ő volt a "rossz", az egyik legjobb karakter volt mindvégig.
Remélem megjött a kedvetek, és legalább belekukkantotok.:)
Újfent sikerült sokáig fent maradnom, de nem bánom, mert megint írtam.:) Éjfél körül kezdtem el, és fél3 körül hagytam abba, kicsit több, mint 7 oldal megírása után.:) Jól haladok, már alakulnak a végkifejlethez szükséges bonyodalmak és körülmények.:) Ha ilyen tempóban haladok, talán sikerül pár héten belül befejeznem, de semmi sem biztos. Lehet, hogy közben más ötletem támad, ami még elnyújtja a folytatást, ki tudja még.:)
A mai írásban nem éppen boldog pillanatok voltak, főszereplőnk ki is bukott a fejezet végére. Az alábbi giffel árulkodom picit.:p
Itt is meg szeretném nektek köszönni, hogy sokan olvassátok az írásom, és kedves komikat írtok nekem!:)
Elnézést szeretnék kérni, hogy még nem válaszoltam AFS-en a sok szép dicsérő kritikára, de pár órája értem haza, és nagyon fáradt vagyok, az agyam nem igazán fog a 4 órás alvások után. Szóval ne haragudjatok, a holnapi nap során sort kerítek a válaszokra!
Jelenleg csudiszuperül haladok az írással, sikerült pár nap alatt ismét visszarázódnom. Pár perce kezdtem bele a 6. oldalba, és még nem tervezem abbahagyni - muszáj kihasználnom, hogy van ihlet, nyugodt vagyok. Szóval, most boldog vagyok!:D
Lassan azt hiszem közeledik a történet első részének a vége - igen, igen, jól olvastátok, az első részének, mert tervezek egy második "kötetet" is.:D Természetesen csak azután, hogy a másik félben lévő munkámat befejeztem.:)
Hogy felcsigázzam az érdeklődést, kaptok egy pöttöm kis részletet abból, ahol most tartok.:p / Ne számítsatok hű de nagy durranásra, nem áll szándékomban olyan infókat megosztani veletek, amiből kikövetkeztethetitek a történet folytatását.:p/
"- Hallottam, jó a hallásom. – Megforgatom a szemem,
majd elszámolok lassan ötig. Nem akadok ki, lehet neki is rossz napja, nem
fogom felhúzni ezen magam. Hisz’ ez még semmi, nem kell még attól a falra
másznom, hogy szimplán cseszik válaszolni az egyetlen kérdésre ami most
motoszkál bennem.
- Akkor válaszolnál végre? Nincs kedvem egész nap itt
szobrozni, csak mert te éppen olyant játszol, hogy elengeded a füled mellett a
kérdésem.
- Mert
inkább mással töltenéd a szabadidőd, mi? Csak nem egy körülbelül százkilencven
magas nárcisztikus spanyollal? Eltaláltam? "
Na, most már megyek írni!:p Még csak hajnali fél4 van, szóval időm, mint a tenger!:DD
Na, akkor az első semmit mondó bejegyzés után, kezdem egy filmajánlóval. A mai ajánlat pedig nem más, mint a Magic Mike XXL. :D
Csajok, ezt tényleg vétek kihagyni! Ennyi helyes, táncoló, kisportolt pasit nem mindennap látunk, úgyhogy aki még nem látta, az mindenképp iktassa be a nyári programjába!;)
Elárulom, hogy az első rész nekem annyira nem tetszett. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy unalmas volt, és kényszerítettem magam arra, hogy végignézzem az egészet. Vontatott, és erőltetett volt - egyedül az egyre szexisebbé váló Alex Pettyfer kényszerített arra, hogy végig üljem.:) Ezért is ódzkodtam annyira, amikor a csajokkal megbeszéltük, hogy amint kijön megyünk moziba. Szóval elég vegyes érzésekkel ültem be a filmre. És pozitívan csalódtam! Bár volt itt is néhány unalmas perc, amikor semmitmondó mondatok hangzottak el - persze melyik filmben nincs ilyen -, de az izgalmas részek elfeledtették velem ezeket a rossz dolgokat.:) Az egész film vicces volt, kb. az egész terem szakad végig a nevetéstől, nagyon jó volt a hangulat!:) Arra nem is teszek említést, hogy hány lány nyála csorgott - köztük az enyém is! -, amikor a fiúkák táncoltak... Szóval igen, nagyon jól nyomták. *-*
Személyes kedvencemmé pedig az alábbi férfiállat vált. :p
Nos, ez körülbelül a 10. blogom, szóval semmi különös érzés nincs bennem.:D Mivel már fáradt vagyok, ezért a csinosítgatást hagyom estére, a többi teendőmmel együtt.:D A blogot egyébként főként az írással kapcsolatos dolgok végett hoztam létre, bár mindennapi bejegyzések is elérhetők lesznek - valamint könyv-film ajánló, amit éppen érdekesnek találok, és meg akarok osztani.:)
