2015. december 27., vasárnap

82. Új bejegyzések

Hali, megint! :)

Újra itt vagyok, ám nem olyan hosszú bejegyzést hoztam, mint délután. Arra gondoltam, hogy ezentúl nem csak az írással kapcsolatos dolgokat fogom ide feltölteni, hanem különféle sminkeket, sminktermékeket, tapasztalatokat is fel fogok tölteni - szeretek sminkeket elkészíteni, és úgy döntöttem, hogy ezentúl egy ilyen dologgal is meg fogom színesíteni a blogomat.:) Már volt egy-két bejegyzés, amiben termékeket teszteltem, ezt szeretném folytatni, és kicsit többször is elmerülni ezekben a témákban. :)
Remélem, hogy érdekesnek találjátok az ötletet. :)

Chu~~

81. Friend... or not?!

Sziasztok, bogyók!

Remélem, mindenkinek jól teltek az ünnepek, és erre a pár napra lenyugodtak a kedélyek, s csak a boldogság mámoros érzése járta át minden porcikátokat. :)

Tudom, hogy nem most, a szeretet ünnepe után kellene ezt a témát a boncasztalra fektetnem, de már nagyon régóta érlelődik bennem ez a dolog, és a hetekben, elmúlt napokban teljesen megérett arra, hogy végre kiírjam magamból a gondolataimat. Ha valakinek ez derogál így rögtön karácsony után, annak ajánlom, hogy ne olvasson tovább. :)

Nos, el is kezdem... Ahogy a cím is mutatja, Barátok vagy nem?! 
Szerintem ez egy olyan kérdés, ami minden emberben élete során nem egyszer és nem kétszer fogalmazódik meg. Mitől barát a barát, és ha már barát, akkor igaz barát?
Mielőtt belecsapnék a lecsóba, szeretném megemlíteni, hogy engem ez a kérdés, nem először talált meg. Mondhatnám, hogy gyerekkorom óta része az életemnek, ugyanis rengeteget csalódtam már az ún. barátokban - persze bennem is csalódtak már, vagyis egy ember, amit azóta is nagyon-nagyon  bánok, és ha lehetne, mindennap bocsánatot kérnék érte.
Na, de vissza a csalódáshoz. Nem tudom, mennyire tűnt fel, de eléggé visszahúzódó vagyok, sokszor csendes, nehezen barátkozom. EZ persze nem mindig volt így, de pont az miatt lettem ilyen, hogy baromi sok barátom nem is volt a barátom. Egyet emelnék csak ki, ami hasonló a mostani helyzethez is. Nem akarok belemenni a részletekbe, így csak a lényeget írom le: volt egy barátnőm, akivel ahogy elkezdtem barátkozni, teljesen kifordultam magamból - a teljesen itt tessék szó szerint érteni -, és semmi sem érdekelt. Bunkó voltam, felelőtlen, és persze azt hittem, hogy ő a legjobb barátnőm, aki megért, és aki mindig mellettem fog állni. Csakhogy nem így lett, és koppantam egy nagyot. Én tartottam a hátam neki mindig, ő meg kaksizott a fejemre. Persze, baromira csalódott voltam, de túltettem magam rajta.
Most hasonló a helyzet. Az ún. barátnőm szarik a fejemre, ha én nem keresem, akkor ő sem. Ez ideig-óráig betudható annak, hogy sok dolga van stb. De hogy mindig? Aha, persze.:) Nekem is sok dolgom van, mégis van arra időm, amire akarom, hogy legyen - köszönöm Évus ezt a bölcsességet, örökké hálás leszek érte. Nem keres, nem érdeklődik, semmi. Még arra sem volt képes, hogy egy Boldog Karácsonyt hozzám vágjon, én meg nem tettem meg, mert baromi kíváncsi voltam, hogy ő felkeres-e. Hát nem keresett. És ezek után nekem édes mindegy már, mit csinál, stb. Ha ő nem törődik velem, én minek tegyem? Tudjátok ez a tipikus, én mindig segítek neki, de neki azok kellenek, akiknek csak akkor volt jó, amikor nincs más.:) Hát legyen csak pótlék, egy rongy, amit akkor használnak, ha nincs más a közelben.

Nos, ezzel a végére is értünk az én beszámolómnak, most nézzük a mitől barát a barát kérdést.:)

Szerény véleményem szerint a barátság ott kezdődik, amikor kíváncsi vagy arra, hogy mi van a másikkal, próbálsz neki segíteni, odatartod a vállad, ha sírni akar, vagy vele nevetsz, ha ő is nevet. Az összetartásról, az egymás iránti feltétlen bizalomról szól az egész. Nem csak akkor van egy barátod, ha éppen szar kedved van vagy boldog vagy, és valakivel meg kell osztanod. Nem, a barátok még akkor is beszélgetnek, ha éppen mindkettejük élete unalmas. Nem csak akkor jut az eszükbe, hogy ott van az a szerencsétlen, ha éppen nem tudna mással beszélgetni. Ha az egész életünk is totális zsákutcába kerül, akkor is ott lesz a barátunk, aki próbál nekünk segíteni - már azzal is, hogy mellettünk áll.
Nemrég Évus világított rá, hogy az olyan emberekkel, akiknek csak néha jut eszükbe, hogy vagy, nem is kell törődni. Persze, tudtam én ezt magamtól, de valamiért szükségem volt talán a tudatra, hogy igenis sok barátom van. Hát nem, nem kell sok barát, elég az a pár, mert ők tényleg mellettem állnak. Ha baj van, ha nincs, jókat beszélgetünk, nevetünk, megértjük egymást.

Ha valaki hasonló helyzetben van, vagy fog kerülni, akkor neki is ezt tanácsolom: engedje el azt az embert, aki nem is igazán kíváncsi rá, aki csak olykor-olykor felbukkan az életében, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan le is lép. Nem éri meg, hogy miattuk rossz kedvünk legyen, vagy akár sírjunk is. Ők lesznek kevesebbek, hogy nem kapják meg a bizalmatokat, a szereteteteket. :)
Már én is eljutottam arra a pontra, amikor nem érdekel, hogy mit csinál, hogy keres-e.
Remélem, hogy lesz alkalma ezt a bejegyzést olvasni, és magára ismerni.:) Nem sértésnek szántam a fentebbi sorokat, csupán a gondolataimat, érzéseimet írtam le, amik szerintem mind jogosak.

Ha valakinek elrontottam volna a kedvét, attól bocsánatot kérek.

Estefelé érkezem még egy bejegyzéssel, ami más jellegű lesz.:)

Chu~

2015. december 24., csütörtök

80. Merry Christmas!

Halihó, bogyók! :)

Boldog Karácsonyt mindenkinek! Remélem, hogy jól fogjátok érezni magatokat az ünnep alatt, pihentek, feltöltődtök a családotok/szeretteitek körében!

Én is engedélyezek magamnak most pár nap pihenőt, amit már tegnap este megkezdtem azzal, hogy egy olyan könyvet olvastam el, ami nem a kötelezők közül való. Ma nekiugrottam a második részének is, és szinte falom a sorokat - kár, hogy rohadt álmos vagyok, és hogy a szemeim totál fájnak és véresek már.

Azért remélem, nektek jól telik a karácsony - nem mintha nem élvezném az olvasást, vagy a nyugodt légkört, ami most körbevesz. :)

Chu~

2015. december 23., szerda

79. Nem lesz friss karácsonyra, sorry

Halihó, mindenki!

Egen, a cím magáért beszél, valószínűleg nem lesz karácsonyi friss meglepi. Sajnos ennek az oka, hogy túl sok dolgom van, az a karácsonyi cécó minden időmet elveszi. Próbálok a héten egyet majd frissíteni, de nem ígérek semmit.

A Borzongással haladok, szerintem egész jól. Bár már 4 napja akarok megírni egy bizonyos jelenetet, de még csak most jutottam el az első pár sorához - ahogy írok folyton rám jön a szófosás, és mindig eszembe jut valami új gondolat, amit bebökök a sorok közé.

Ma totál katasztrófa volt a napom, estére sikeresen ki is buktam. Minden volt, amit el lehet képzelni: hiszti, könnyek, hiszti, kiabálás, hiszti, veszekedés, hiszti és hiszti. Fürdés után úgy jöttem fel a szobámba, hogy totál szar kedvem volt. Fb-n láttam egy idézetet, ami meghozta a kedvem egy kis könnyű olvasmányra, úgyhogy bele is vágtam. AHogy faltam a sorokat, újra rádöbbentem, hogy az olvasás a legrosszabb hangulatból is ki tud rántani, és elfeledteti velem az egész napos szarságokat. A szar valóságból egy sokkal szebb világba léptem át, ahogy olvastam a sorokat, s csak az tűnt fel, hogy hangosan kacagok a szereplők párbeszédeit fürkészve.

Holnap vagy holnap után megpróbálok jelentkezni, addig is jó szünetet mindenkinek!

Ch~

2015. december 16., szerda

78. Élek még, jelentem

Halihó!

Sajnos nincs túl sok időm, de gondoltam, megejtek egy gyors bejegyzést. Nem lesz benne semmi eget-rengető dolog, ahogy mostanában egyik bejegyzésemben sem volt, de most csak ennyi telik tőlem.
Jelenleg egy történetemet sem írom, bár a Borzongást a napokban biztosan előveszem, mert van hozzá néhány ötletem. A CON frissítése majd valamikor jön.

Múlt hét óta náthás vagyok, fáj a torkom, de a közérzetem nem rossz. Tegnap előtt találkoztam Évussal, ami még dobot is egyet a hangulatomon, hiszen imádom a drágát. Jó volt végre sokat beszélgetni, nevetni - említettem már, hogy imádom?! :D Ahogy nemrég leírtam, nem ismerem régóta, mégis ő az egyik legjobb barátnőm.
A barátok szóról egy csomó gondolat ötlött most a fejembe, de jelenleg nincs annyi lelkierőm, hogy most kifejtsem, úgyhogy ez marad későbbre.

A tanulással haladok, olvasok is. Ma a Pillangót olvastam el, ami nagyon tetszett, bár néhány helyen a régies, paraszti szavaktól nevethetnékem támadt. - A Gulliver utazásai után felüdülés volt olvasni, amivel mindössze annyi bajom volt, hogy a harmadik utazása során azok a lények gusztustalan kísérleteket csináltak, és sajnos túl jó a képzelőerőm.:')
Ma még tervezek egy kis tanulást, valószínűleg törizni fogok, de még bármi történhet.:)

A She Was Pretty ajánlóját megpróbálom a napokban befejezni és feldobni - utálom, hogy mindennel el vagyok csúszva. ._."

Remélem, nektek jól telnek a napjaitok, és várjátok a karácsonyt!:)

Chu~

2015. december 7., hétfő

77. Rap Monster- Ugly. WTF?!

Sziasztok!

Eredetileg nem terveztem a mai napra blogposzt írást, de a helyzet mégis úgy hozta, hogy nekiállok kifejteni a véleményem.

A címben benne van az, ami a kiinduló pontot adta a gondolataimhoz.
Nemrég olvastam egy posztot az F betűs oldalon, ahol arról írtak, hogy több k-pop fan is olyanokat kezdett el posztolni, hogy a BTS rappere, Rap Monster mennyire csúnya.

Nos, leszögezném, hogy nem azért írom ezt a posztot, mert mélységesen felháborít az, amit róla írnak, ugyanis nem vagyok valami elvetemült fan, aki kijön a sodrából - sőt egyáltalán nem vagyok fan. Csupán felszínre törtek bennem az emberi érzések, az együttérzés. Ugyanis ez a dolog nem csupán a fentebb említett személyt érinti, hanem világszerte több ezer embert.

Igazából nem is értem, hogy valaki milyen jogon mond ilyent másról, sőt még az interneten is közzéteszi. Lehet, hogy az illető nem szép, de miért nem tudjuk megtartani magunknak a véleményünket? Vagy csupán a barátainkkal osztjuk meg? Miért kell ország-világ előtt valakit lecsúnyázni?
1, Az a szerencsétlen egyed nem tehet arról, hogy csúnya. 2, mindenki mást tart szépnek, tehát a csúnya is mindenkinél mást jelent. 3, neked hogy esne, ha azt olvasnád valahol, hogy mennyire ronda vagy, de közben úgy teszel, mintha jól néznél ki? - honnan tudod egyáltalán, hogy ő úgy érzi, hogy helyes? Attól, hogy valaki magabiztos - például az elért dolgai miatt - még egyáltalán nem jelenti azt, hogy ő éppen nagyképű a kinézetét illetően.
Imádom az emberi butaságot, felszínességet és rosszindulatot, ami határtalan. Mindenki szórja az oltásait, a bunkó beszólásait, de ha például ő kerül a kereszttűzbe, akkor mélységesen fel van háborodva, és úgy érezné, igazságtalanok vele.
Nos, kedveseim, akkor hogy érezheti magát az, akit az interneten többen is csúnyának neveznek? 
Valljuk be csajok/fiúk, többen is vagyunk, akiket valamikor már lecsúnyáztak. És ez rohadtul padlóra tudja küldeni az embert. Ezek után csodálkozunk, hogy annyi depressziós és önmagával elégedetlen vagy éppen önmagát mélységesen gyűlölő ember van?! Ha egyszer elhitetik vele, hogy ő csúnya, akkor bizony el is fogja azt hinni, és gyűlölni fogja a ronda testét/arcát.
Miért kell ilyen gonosznak lenni? Vagy talán azok, akik lerondáznak másokat, álomszépek? Kétlem. Ugyanakkor mindenkiben van valami szép, és ezt még kellene tanulni észrevenni/értékelni.

Ezzel a jó pár mondattal csak azt akartam kifejezni, hogy mennyire undorító dolog ez az egész. És hogy az embereknek előbb gondolkodni kéne, mint megszólalni, mert bizony annak, akihez intézik a gonoszságukat marhára szarul fog esni.

Chu~

2015. december 6., vasárnap

76. Új sztori, Dorcsával

Bogyeszok!

Igen, jól olvastátok, ismét egy új történetbe kezdek bele, de nem egyedül, hanem Dorcsa barátnőmmel karöltve. Régebben írtunk együtt, gondoltuk, ismét megpróbáljuk.:)
A történetről egyelőre csak annyit árulok el, hogy Koreára fogunk fókuszálni, és fanfiction lesz, ugyanis nem csak az általunk kitalált karakterek fognak benne szerepet kapni.
Igazság szerint baromira fel vagyok pörögve, már alig várom, hogy nekiugorhasssak az első fejezetnek, mert szerintem elég jó alapsztorit találtunk ki, és viszonylag sok kényes témát fogunk érinteni - persze közben próbálunk humort és romantikát is csempészni a sorokba.:) Na, de egyelőre ennyit erről.:D


Ami pedig a legfontosabb: BOLDOGSÁGOS MIKULÁST, sok csokit, cukrot, ajándékot mindenkinek! Remélem, kellemesen telik ez a nap, mindenki a szerettei körében ünnepli meg a december hatodikát - nekem sajnos anyukám dolgozik, így nem olyan jó ez a nap, de sajnos ez van.:')
Az én ajándékom nektek nem túl sok, csupán egy újabb fejezet a CON-ból.:) Remélem, élveztétek/élvezitek olvasni, és meg vagytok elégedve az eseményekkel, és a főszereplők mostani helyzetével.:) Már tényleg nincs vissza túl sok rész, két hónapon belül biztosan befejezem a történet feltöltését.:)

Csóközön ~

2015. december 1., kedd

75. Aktuális helyzet

Sziasztok!

Ma elég jó napom volt, sikerült sokat tanulnom, elég jól haladok, azt hiszem. Holnap újabb kötelezőnek veselkedem neki, bár még mindig az Anna Karenina hatása alatt vagyok. Nagyon sok kusza gondolat van a fejemben a regénnyel kapcsolatban, az olvasottak rendkívüli módon beindították a tekervényeimet, és szüntelen gondolkozom. Anna személyisége rengeteg kérdést fogalmazott meg bennem, leginkább úgy tudnám kifejezni magamat, hogy egy mellette és egy ellene érvekkel címszavazott táblázatot rajzolnék. Sok dolog, tényleg rengeteg, nem hagy átsiklani az olvasottakon, szinte minden negatívumra feltudnék hozni egy pozitívumot, ami miatt a negatívnak nyilvánított dolog is más világításba kerülne - és fordítva is ugyanígy van. Szóval hűha. Ennyit még egy regényen sem agyaltam, s próbáltam megérteni a főhős dolgait. Persze, nyilván azt értem, hogy mi miért történt, de ez a dolog úgy érzem, annál több, minthogy kijelenthetjük: Anna a helyzete miatt öngyilkos lett. No, abbahagyom, mert azt hiszem, több oldalas eszmekifejtést tudnék írni ezzel a témával kapcsolatban.:')

Ma semmi felesleges dologra nem volt időm, ám írni sem írtam. Ennek annyi az oka, hogy kissé megakadtam, nem igazán tudom, mit írjak, úgyhogy egyelőre áll a történet.
A CON 42. fejezetének az első javítása megtörtént, úgyhogy talán a hét végén, jövőhéten feltöltöm majd ezt.

Azon gondolkozom, hogy az írás alatt lévő történetemnek lehet, keresek előolvasókat. Itt nyilván olyan személyekre gondolok, akik nem csak elolvassák, hanem részletesen véleményeznek is, a kritikában pedig kitérnek a negatívumokra, azokra a pontokra, amelyeken finomítani kellene. Évuci már mondta, hogy elolvassa a meglévő 4 fejezetet, de szegényemnek annyi gondolja van nélkülem is, hogy nem akarom zargatni ezzel:')

Próbálok minél többször írni, ahogy a FB oldalamra is.

Csók~