2016. szeptember 26., hétfő

112. Szeptember végi összefoglaló akármi

Sziasztok, Bogyeszok! :)

Az elmúlt pár hónapban nem igazán voltam aktív. Olvashattátok, hogy nem ment az írás, voltak személyes problémáim is, amik rányomták a hangulatomra és a napjaimra a bélyeget. Mindenkinek vannak ilyen időszakok az életében, szinte törvényszerű, hogy ezek legalább egyszer megtörténjenek. Én is szépen kivártam a végét ennek, ami úgy látszik, hogy lassan eljön.
Jelenleg Budapestre járok egyetemre, ami több problémát is okozott nekem. Az egyik a szállásom volt, ami a múlt héten rendeződött végre le. Szeptemberben egy albérletbe költöztem be, amit jövő hétfőn el is hagyok. Több dolog miatt is, de úgy érzem, már semmi jelentősége, ezért nem is szánnék rá több sort.:) A lényeg, hogy kolis leszek pontosan egy hét múlva, amit már nagyon várok. Remélem, minden okés lesz, jól érzem majd magam. De ez még a jövő zenéje.
A suliról még nem nagyon írok semmit, mert két hét telt el, ez idő alatt meg nem sok minden történt.

Azt viszont muszáj megemlítenem, hogy múlthéten találkoztam Zsebivel. *-* Zsebi az egyik olyan ember, aki AFS-en a CON-hoz végig kitartóan írta a véleményeit, javaslatait. Ezek után levelezni kezdtünk, tavaly pedig már Facebookon is beszélgettünk. Múlt héten pedig megmásztuk a Gellért-hegyet. :D Nagyon mókás volt, pletyiztünk közben, nevettünk. Zsebi igazi kis cukorborsó, aki nagyon kis mosolygós és kedves.
Ismét egy barátnőm, akit az írásaimnak köszönhetően ismertem meg. Ez egy nagyon jó érzés, bogyeszok. :)

Szombaton Évussal is összefutottunk, aki cuki kis meglepit adott a szülinapomra.:) Este pedig a többi barátommal is találkoztam, ami szintén nagyon jó volt. Az egyetlen baj a hétvégékkel, hogy baromi gyorsan eltelnek.:/ Mire kezdeném élvezni, már mehetek is vissza Budapestre. Mondjuk annyira jóság van a heteimben, hogy hétfőn nincsen órám, így vasárnap még a saját ágyamban tudok aludni.:)
Oh, képzeljétek, nemsokára saját magamnak fogom csinálni a körmeimet! Dalmustól kaptam lámpát, a többi cuccocskát pedig lassan összegyűjtöm.:) Nagyon várom már, hogy kiélhessem a művészi hajlamomat a körmeimen is.:D

Ha nem otthon vagy, nem tudsz mellé zabálni. Vagyis mellé tudsz, de az pénzbe kerül, úgyhogy inkább nem teszed. Na igen. EZ tényleg így van. Pénteken mire hazajöttem teljesen lement a hasam, a farmerem sem feszült úgy rám. Gyerekek, azt a boldogságot láttátok volna.:D Aki küzd a kilókkal, illetve szenved azért, hogy úgy nézzen ki, ahogy azt a fejében elképzelte, az megérti ezt.
Egyébként október 15-től ismét belehúzok rendesen. LifeTilt narancsbőr program, ami megint fullos lesz, diétával, edzéstervvel, tehát minden adott lesz, csak oda kell tennünk magunkat. Ezt a programot most biztosan végigcsinálom. Már a csomagom is megrendeltem, tűkön ülve várom.:D
Aki esetleg BP-i, szeretne mozogni, az nyugodtan sikítson, mert szeretek közösen edzeni - mókás edzések szoktak ezek lenni.:D

Nem tudom, mikor frissítek, sorry. Egyelőre nincs tervben, több dolog miatt is. De erről majd a következő bejegyzésben!

Puszik!

2016. szeptember 16., péntek

111. Faith

Sziasztok, bogyók!

Nem terveztem bejegyzést írni, de most végeztem a Faith című doramával, és úgy érzem, ki kell írnom magamból az érzéseket. Bőgök. Nagyon.
Nem szokásom sírni egy filmen sem, maximum megkönnyezek néhány jelenetet, most viszont szabályosan bőgtem. Ezen nincs mit szépíteni.
Annyira csodálatos, megható és felszabadító résszel zárult... Mintha egy óriási kő esett volna le a szívemről.
Tudom, hogy le kellene írnom, miről szól, hogy mindenki képben legyen, de még mindig a hatása alatt vagyok. Ahogy felelevenítem, újra folynak a könnyeim, de ennek ellenére mosolygom. Mosolygom, mert valahogy iszonyatosan boldoggá tett ez a dorama. Nem ez volt a legizgalmasabb sorozat, amit láttam, mégis megfogott. Talán a rendkívül mély érzelmek miatt. Amiatt, hogy két ember, akik szeretik egymást, mit fel nem áldoznak a másikért. A sok csalódás ellenére kitartanak... Aztán az ismételt találkozás... Szavakkal szinte leírhatatlan, mit okozott az én lelkemben ez a történet, legfőképpen az utolsó negyedóra.


Megpróbálok valami értelmes kis ismertetőt összehozni...:)
Na, szóval.
A dorama alapsztorija a történelmi Koreában játszódik, aminek akkor még nem ez volt a neve - a részletekbe nem mennék bele, mert tény, hogy ez a része is baromi fontos, de nálam ennél a doramánál mindenképpen az érzelmek vitték a prímet.
Az uralkodó feleségét megsebesítik, ezért a Mennyek Kapuján át egy doktornőt hurcibálnak be a történelembe. Természetesen az ő szaktudása szinte csodának számít ott és akkor, ezért nem engedik vissza a saját idejébe - a történet valahol itt kezdődik el igazából.


A tábornok, aki áthozta, megvédelmezi, megígéri neki, hogy segíti, amíg vissza nem jut a saját világába. És igen, tényleg folyton mellette van, megóvja. Lassan, de biztosan jön a szerelem, bár nekem valahogy a szerelem szó kevés arra a mély érzelemre, amit a színészek átadnak. Szerintem eszméletlen jól játszották a szerepüket. Lee Min Ho messze ebben a filmben tetszett a legjobban nekem. Persze a női főszereplő is nagyon jól alakított. Mindkét karaktert nagyon megszerettem. A csajszi az elején nem volt a szívem csücske, de szinte láthatatlanul lopta be magát a szívembe.:) Ő mindenképpen elég erősen fejlődő karakter volt, legalábbis számomra.

Spoiler!!!

Sokáig nem tudtam, mit gondoljak arról, a csaj vajon marad-e a múltban vagy visszamegy a saját jövőjébe. EZ ugye főleg a méreg miatt volt kérdés. Amikor megmenekült, kicsit fellélegeztem. Bár tudtam, jönni fog valami, de nem erre számítottan.
Visszatért a saját világába, majd a kórházat kifosztva visszament, hogy megmentse a szerelmét, de nem abba az időbe ment vissza. Hát nem túlzok, ha azt mondom, hogy kb. megszakadt a szívem. Ahogy látod az összetört karaktert magad előtt, ahogy egy idegen világban van...
Aztán ismét ugrás az időben, avagy be és ki a kapun...
Katonák. Kék-szürke ruhák. Elkezdtem reménykedni, főleg, amikor megláttam a már ismerős emberkéket. De ez semmi ahhoz képest, amikor meglátták egymást. Ilyen szép pillanatot még nem láttam. Szinte látni lehetett, ahogy megszűnik körülöttük minden, és alig hisznek a szemüknek. Az öröm, a szerelem... minden benne volt azokban a pillantásokban. Hiába film, hiába nem igazak az érzelmek, a színészek mégis olyan jól játszották a szerepüket, hogy minden igaznak tűnt.
Engem levett a lábamról ez a dorama. Újabb kedvencem van.


Még pár infó, bár lehet, hogy az elejére kellett volna raknom...

Cím: Faith
Műfaj: történelmi, romantikus, fantasy
Részek száma: 24
Részek időtartama: 60+



Csókok!