2017. november 28., kedd

119. Helló megint

Sziasztok!

Az idejét nem tudom már, mikor jelentkeztem, de most eljött az ideje. Nem csak azért, mert Dórikától kaptam egy kihívásos dolgot, hanem mert ezer éve nem blogoztam már. Az igazság az, nem igazán tudok témát hozni, nincs kedvem a kritika íráshoz, az aktuális regényeimről, amik készülgetnek, azokról pedig nem szeretnék beszélni. Szóval marad a saját kis uncsi életem boncolgatása. Ami nem igazán túl izgalmas másoknak, bár lehet jó lenne, ha kiírnám magamból a problémákat. Na nem tudom, még átgondolom a dolgokat, aztán lesz, ami lesz.

Annak ellenére, hogy eltűntem, még ugyanúgy írok, próbálok végre befejezni valamit, és minőségit alkotni. Hogy mi lesz belőle, az még a jövő zenéje.
De nézzük, Dorcsa kihívását! Köszike Dorcsusz!

Szabályok
  1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.
  2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.
  3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.
  4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni.
  5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod. +1. Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.
"Az az ember, aki a tömeget követi, soha nem fog messzebbre jutni, mint a tömeg. Aki viszont hajlandó egyedül sétálni, sokkal valószínűbb, hogy olyan helyekre is eljut, ahova még nem jutott el senki. "
Einstein

Azzal kezdeném, hogy én nem fogok kérdéseket feltenni,és embereket megjelölni, hiába ez a szabály, sorry. :))

1. Ennyi idősen mit mondanál a gyerekkori énednek?
Hmm... talán azt, hogy állj ki az álmaid mellett, és ne érdekeljen, hogy százszor elbuksz, fuss újra neki. A kitartás és a befektetett munka megfogja hozni a gyümölcsét.

2. Ha lehetőséged nyílna rá, hogy egy könyvet írhass, milyen témában írnád? Milyennek képzeled el a tökéletes főszereplőket?
Lehetőségem van, próbálom is írni, már csak idő kérdése, hogy kész legyen végre egy regényem. Az igazság, hogy úgy érzem, és a fantasy és a kicsit sötétebb témában vagyok leginkább otthon, bár próbálkozom mással is, közte a romantikus műfajjal. Szóval van szárnypróbálgatás, az biztos.
Tökéletes főszereplő... szerintem ilyen nincs. A tökéletesség unalmas. Valami plusz, valami kis plusz kell, amitől nem lesz tökéletes. Amitől jó lesz egy szereplő, az szerintem a jellemfejlődés, illetve az, hogy átmenjenek az olvasóknak az érzések, amik lejátszódnak bennük. 

3. Ha egy film/sorozat/könyv szereplője lennél, milyen karaktert alakítanál szívesen?
Nehéz kérdés, mindenképpen valami love story szereplője lennék, ahol hatalmas kémia van, és némi szenvedés után egymásra találnak az emberek, hogy aztán örök szerelemben éljenek. 

4. Ki a példaképed, és miért pont ő?
NIncs ilyen ember.

5. Ha egy tárgy lennél, mi lennél szívesen? 
Imádom ezt a kérdést. :'D Zongora lennék.

6. Ha elmennél egy jóshoz, és egy kérdésed lehetne, mit kérdeznél meg?
Sikerül-e mindent elérnem, amire vágyom?

7. Milyen számodra a tökéletes lakás/szoba? 
Pontosan nem tudnám leírni, a lényeg az, hogy amikor belépek, az aznapi gondok egy pillanat alatt feledésbe merüljenek, és megkönnyebbült sóhajjal lépjem át a küszöböt. Szóval a lényeg, hogy harmóniát érezzek. 

8.Ha bárhova ingyen utazhatnál a világon, melyik 3 országba utaznál el és mit néznél meg ott?
Első: Peru - Machu Piccu
Második : Amerika  - itt nagyon sok mindent, vagy inkább mindent
Harmadik: Skócia - Glamis 

KÖszi puszi!

2017. május 30., kedd

118. Who am I?

Nem találom a helyemet, ahogy az utamat sem. A napjaim egyhangúan telnek, de szinte semmi örömöm nincs bennük. NIncs, ami arra sarkallna, hogy jobb legyek, vagy motiváljon. Úgy érzem, elfáradtam és semmi sem jó. Egyszerűen nem működik semmi, minden katasztrófális káosz körülöttem. De talán én még nagyobb káosz vagyok. Úgy érzem, mintha egy tollpihe lennék, amit a szél ide-oda fúj, nincs egy pillanat maradásom sem. Csak éppen nem tudom, merre és miért fúj.
Egyszerűen életunt vagyok, nincs ami őszinte boldogsággal töltsön el. Vagyis de, az írás...de mostanában ez sem úgy megy, ahogy kellene.
Minden szar.
Nem tudom, mit akarok, és ez még szarabb.
Le kellene tisztáznom magamban a dolgokat, célokat kitűzni, de nincs időm és erőm sem. Momentán úgy érzem magam, mint egy 80 évet leélt öregasszony.
Legszívesebben sírnék tehetetlenségemben, de még az sem megy. Totál kiégtem érzelmileg.

2017. január 25., szerda

117. Első félév pipa

Sziasztok, bogyeszok!

Sikeresen letudtam az első félévemet, juhu! Ráadásul egész jó átlagom lett, szóval minden király! :D Ezzel kapcsolatban muszáj leírnom nektek az utolsó vizsgámat, mert rettentő fura volt.:D Pszichológia vizsga, január 24, eddigre már a többi mind megvolt, semmi más dolgom nem volt, csak tanulni... De sajnos utolsó pár napban jutottam csak el odáig, hogy elkezdjem kiírni a tételeim... Utolsó nap kiültem a koli konyhába és elkezdtem magolni. De tudjátok, úgy, hogy a rövidtávúval megjegyzitek,és két nap múlva mindent elfelejtetek. Na igen, csak én már másnap reggel nem emlékeztem semmire a nyolc tételből. Reggel hattól ülök a konyhában, agyalok, végül arra jutottam, nem megyek be vizsgázni, majd felveszem jövőhétre. Jön ki barátnőm, aki végül rábeszélt, hogy menjünk be, legalább látják, hogy megpróbáljuk... Azért azt hozzá teszem, hogy kerek legyen a sztori, illetve a félelem, ami bennem volt, értelmet nyerjen, hogy két tanár volt, és mindkettő vizsgáztatott, de senki sem tudta, mikor melyik, a pasi pedig mindenkit megbuktatott.
Mázli, mert a nő jött vizsgáztatni. Olyan 10-11. lehettem, de úgy mentem be, hogy biztosan megbukom. Tudjátok, amikor érzitek a véget, de már nem tudtok mit csinálni, csak túl akartok lenni rajta. Pont ez volt.
Bemegyek, kihúzom a kis tételem. 7-es. Oké, ezt tegnap tanultam. De mi is volt a tételben? Meg mintha az egyik srác ezt húzta volna...Aha, de mit mondott?
Mint a gép elkezdtem írni, de rizsát, ami éppen eszembe jutott. Megírtam egy oldalt...gondoltam, talán...ismétlem, talán meglesz a kettes.
Kiülök. Néz a nő, de végig mosolyog, poénokat lő el, én meg csak kényszeredetten mosolygom, kb. úgy izzadok, mint egy ló. Elkezdtem, mondom a kis szövegem, próbálom felépíteni. Még mindig mosolyog. De tudjátok, azzal a mosollyal, amiről képtelenség eldönteni, hogy jó vagy rossz. És egyszer csak megszólalt: eddig ötös.
MIIII VAAAN?! Ötös?! Kettesért jöttem, baszki, ötös?! Annyira ledöbbentem, hogy azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány. Minden érzés kiülhetett az arcomra, mert a nő meg is jegyezte, hogy látja, most nagyon összezavart. Hát öhm, ja. Annyira nem tudtam a világom, hogy utána egy kérdésre sem tudtam válaszolni, ezért kaptam egy négyest, és megesketett, hogy kövi félévben nem bizonytalanodom el, és ötöst kapok. Oké, rajtam ne múljék! :D

Szóval hatalmas volt, de tényleg.:D És ha nem engedek a nyomásnak és nem megyek be, most még szenvedhetnék a tanulással...:D Néha engedni kell a másiknak.:D

Csókok!

2017. január 14., szombat

116. Sorry, again

Sziasztok, Bogyókák!

Tudom, nagyon régen jelentkeztem. Úgyhogy először is mindenkinek nagyon Boldog Új Évet! Kívánom, hogy legyen sikeres számotokra a 2017, és valósítsátok meg az álmaitokat! Emellett persze olvassatok, írjatok sokat, vagy tegyetek bármit, ami örömet okoz nektek! :)

Hogy miért nem blogolok mostanában?
Nem nagyon tudok miről írni, nem tudom, mennyire érdekel titeket a könyvkritika jellegű írásom. SZóval, ha adnátok valamiféle visszajelzést, akkor nagyon tudnék örülni! :) Vagy leírhatnátok, hogy miről olvasnátok szívesen, és akkor ahhoz igazítanám a bejegyzéseket.

Mivel alapjáraton az írás miatt hoztam létre a blogot, ezért evidensnek tartom, hogy írjak néhány mondatot arról, mi is történik/ nem történik a történeteimmel. Kezdjük a CON-nal.Ugye említettem már, hogy lesz egy második része, illetve egy nagy csinosításon fog átesni - ez a terv még mindig áll, de egyelőre nem vágtam bele, még várat magára.
Borzongás: nincs befejezve, az alapsztori átírásán gondolkozom, illetve szeretném majd őt is megfarigcsálni. Tehát a CON mellett pihen.
Szerelem aláírásra: hát... ő is hosszú álmát alussza úgy nyár óta. Ötletem van, de a kedvem valamiért picit elment tőle. Valószínűleg az a baj, hogy én és a romantika nem vagyok túl jó kapcsolatban, így nehéz olyan jeleneteket írnom, ami romantikus. De természetesen szeretném majd készre megírni, csak hát a pontos dátumát nem tudom.
Na, és akkor elérkeztük oda, hogy akkor írok-e egyáltalán valamit. Határozottan IGEN. De címe még nincs, ahogy a kategóriát sem tudnám pontosan behatárolni, az alapsztori pedig rendkívül bonyolult. Őszintén: baromi nehezen írom, sokszor vissza kell olvasnom, különben belekeveredek. Múltidőben, E/3-ban írom, és elég bonyolult karaktereket alkottam, akikkel meggyűlik a bajom. Úgy érzem, ez az eddigi legnehezebben születő sztorim, mégis a legjobban kitalált. Már érzem, hogy ő A történetem. Tehát most ezen a kis irományon dolgozom, kisebb-nagyobb megszakításokkal.

Egyébként vizsgaidőszak van, szóval nyűglődöm ezerrel. Ezen kívül erre az évre két cél is kitűztem magam elé. Nem, nem újévi fogadalom volt, mert azok általában hamar felejtősek lesznek.:D Ezek olyan dolgok, amiket már egy ideje tervezgetek, de most végre eljutottam odáig, hogy ki is jelentettem: belevágok, megcsinálom! Hogy mik ezek, az egyelőre titok...:)

Próbálok majd több posztot hozni, de tényleg írjátok meg, hogy mit szeretnétek olvasni, mert akkor igazodom hozzátok! :) A könyvkritikákat pedig lassan meg fogom írni.

Csókok!